Hír és közéleti magazin

Ezek voltak a kedvenc filmjeink 2014-ben

Mint minden évben idén is összegezzük 2014 filmtermését, természetesen – ahogy mindig – saját szánk íze szerint. Igyekeztünk minden műfajból beválogatni a listánkba és természetesen már az sok vitára adhat okot, hogy ez egy szubjektív lista, na de sokszor mondtuk már, hogy két ember nem ugyanazzal a szemmel néz egy filmet- és ez így a jó.

A listára fel nem került filmek közül korrektnek tartottuk David Fincher Holtodiglanját, a The Maze Runnert, vagyis Az útvesztőt, a Lucyt, a Liam Neeson nevével fémjelzett Non-stopot, A majmok bolygója – Forradalom-at (forradalmat), az X-Men az eljövendő múlt napjait, az Amerika kapitány – A tél katonáját, a Távozz tőlem, Sátánt és a is; az igazsághoz pedig az is hozzá tartozik, hogy még nem kerítettünk sort például a Birdmanre, a Lavinára, a John Wickre, amikről egyébként csupa jó dolgokat hallottunk.

15. Black Mirror – White Christmas

Ha már a sorozatok közé nem fért be, jegyezzük fel az idén Karácsonyra kapott Black Mirror epizódot, ami tökéletesen megmutatta, hogy mitől is olyan jó ez a sorozat. Charlie Brookerék ismét zseniális utópiát teremtettek, a kirakósok darabjai tökéletesen illettek egymáshoz és persze a meghökkentő befejezés sem maradt el ezúttal sem.

14. Jessabelle

A Jessabelle volt kábé az a film, amit az Annabelle-től vártunk. Utóbbiban egy szem ijesztő jelenetet nem találtunk, ellenben a Jessabelle végig vészjósló és rideg tudott maradni, ráadásul tökéletesen mutatta be, hogy mennyire kiszolgáltaott helyzetben van az aki tolószékbe kényszerül. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez egy rokkantakról szóló dráma, eloszlatjuk a kételyeket, a film egy balesetet szenvedett lányról (Sarah Snook) szól, aki balesete után hazatér a családi fészekbe “reinkarnálódni”, de aztán egy sötét entitás szembesíti a saját múltjával.

JESSABELLE, Sarah Snook (right), 2014. ?Lions Gate/Courtesy Everett Collection

13. The Purge: Anarchy – A megtisztulás éjszakája: Anarchia

Amikor tavaly mindenki A bűn éjszakája sikeréről beszélt, nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, hiszen ahhoz képest, hogy milyen jó alapötletet talált ki James DeMonaco a film elég eseménytelen és feszültségmentes volt, főleg ahhoz képest, hogy egy zárt térbe helyezte a főhőseit a rendező. Most “szabadon engedte” őket, aminek köszönhetően egy sokkal akció dúsabb és feszültebb részt kaptunk, ráadásul még a “mészárlás” politikai vonzatait is megismerhettük. Soha ennél rosszabb folytatást.

12. The Signal

A The Signal egy sokkal jobb film is lehetett volna, de így sem maradhat le az éves listánkról, hiszen tökéletesen mutatja be, hogy relatíve kis pénzből (4 millió dollár) is lehet látványos, elgondolkodtató és feszült sci-fit összehozni. Bővebben itt olvashatsz a filmről.

the-signal-2014-03

11. Devil’s Knot

Az év egyik legerősebb drámája a West Memphis Three, vagyis a memphisi gyerekgyilkosságok történetét bemutató, ergó igaz történeten alapuló Atom Egoyan rendezés. Engem sokkoltak a látottak, ennél nagyobb dícséret pedig nemigen kell egy filmnek. Nagy kár, hogy Egoyan A fogollyal már nem tudta megismételni ugyanezt a bravúrt. A Reese Witherspoon főszereplésével készült Devil’s Knotról itt olvashatsz kritikát.

10. Boyhood – Sráckor

Minden tiszteletem Richard Linklateré, ezért is kerülhetett fel a filmje a listánk végére, de ezzel együtt egy ennél sokkal mélyebb történetet vártunk a Sráckortól. Nagyon úgy tűnik, hogy a rendező akart egy filmet, ami mindenkinek szól, ezért elővette életünk, gyermekkorunk legfontosabb pillanatait, majd egy egésszé gyúrta őket. Elvált szülők, iskolai zaklatás, első szerelem, be nem tartott ígéretek meg egy kis mi leszek, ha nagy leszek és máris kész sokunk gyermekkora, ha úgy tetszik Sráckora. Azzal együtt, hogy bravúros, hogy Linklater és színészei 12 éven át forgatták a filmet, hogy minél valóságosabb képet kapjunk, bőven maradt hiányérzetünk a karaktereket és a személyiségfejlődést illetően. Kicsit az az érzésem, hogy Linklater annyira mindenkinek akarta a filmet, hogy végül elfelejtett igazán karakterizálni.

Boyhood

9. Guardians of The Galaxy – A Galaxis őrzői

Persze tudom a helyükön kezelni őket, de valahogy nem állnak hozzám közel a popcorn-mozik, mert egyszerűen nem ezekre a filmekre vagyok belőve. Ezzel együtt egyáltalán nem bántam meg, hogy kinyitottam a pénztárcám A Galaxis őrzőiért, ugyanis egy látványos, vicces  és egy percig sem unalmas mozira ültem be. Sőt, itt azt állítjuk még a Star Warsot is leverné.

A-galaxis-őrzői-Guardians-of-the-Galaxy

8. Edge of Tomorrow – A holnap határa

Toronymagasan viszi az év blockbuster akciófilmje címet, hiszen az első perctől az utolsóig azt adja amit ígért. Tom Cruise és Emily Blunt párosa kiválóan működik (főleg ahhoz képest, hogy Blunt soha, de soha nem akart együtt forgatni az általa pökhendinek vélt Cruise-zal), az akciókban nincs hiány, látványos, vicces, szórakoztató, ízig-vérig popcorn-mozi, amit bármikor elő lehet venni, ha egy kicsit ki akarjuk kapcsolni az agyunkat. A holnap határáról itt olvashatsz kritikát.

edge-of-tomorrow-51ebfad69114d

7. Predestination – Időhurok

A Csillagok közötthöz hasonlóan rengeteg vitát váltott ki a Spierig tesók Időhurok című filmje is. De van-e jobb paradoxonról szóló film annál ami maga is egy óriási paradoxon? Nem hiszem. Az Ethan Hawke és a feltörekvő Sarah Snook főszereplésével készült filmről itt írtunk bővebben, sőt most látom hirtelen felindulásból az év filmjének is neveztük. Ez talán kicsit korai volt, mindenesetre kötelező darab.

Predestination Ethan Hawke

6. These Final Hours

Ha belegondolunk nem sok olyan világvége-filmet láttunk, amelynek főhősei nem a világ megmentésére indulnak, hanem egyszerűen beletörődnek az elkerülhetetlenbe. A These Final Hours főhőse azonban ilyen, élete utolsó óráit annak szeretné szentelni, hogy teljesen szétcsapja magát, ám ekkor találkozik egy kilenc éves kislánnyal, akit kiment a pedofilok karmai közül és ez a momentum az egész hátralévő életét (igen azt a 12 órát) megváltoztatja. Sarah Snook itt is felbukkan (ez már a harmadik film a listánkon), de a filmet Nathan Phillips (A híd) viszi el a hátán.

these-final-hours

5. Borgman

A Borgman első ránézésre egy képtelennek tűnő fekete komédia egy hajléktalanról, aki beköltözik egy jóléti házaspár otthonába, hogy tönkretegye az életüket. Második ránézésre és egy kis utánaolvasással már inkább Ádám és Éva a Paradicsomból való kiűzetéséről szól, zseniálisan reflektálva a jóléti társadalom méregfogaira, mindezt remek motívumokkal és kiváló fényképezéssel.

borgman-alex-van-warmerdam

4. The Guest

Azt, hogy a gyilkolást művészi szintre lehet emelni számtalan film bebizonyította már. Ezúttal nem Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling, hanem Adam Wingard (VHS) és Dan Stevens (Downton Abbey) párosa az aki művészetbe oltja ezt, a The Guest a Drive-val szemben azonban nem egy bosszúfilm, hanem egy “egyszerű mese” egy férfiról, aki az amerikai hadsereg agymosóprogramjának egyik túl tökéletes darabja lett. És persze a Drive-hoz hasonlóan a szintipopra ezúttal is nagy szerep hárul. Bővebben itt olvashatsz a The Guestről.

The-Guest

3. The Babadook

Jennifer Kent első rendezése rögtön az év legjobb filmjeit tartalmazó listánk dobogóján landolt. Nem véletlenül, hiszen a horrorba oltott családi dráma gyermekkorunk egyik legnagyobb félelmét, magát a mumust keltette életre. A filmben Babadook, vagyis a Mumus képében jelennek meg a ki nem mondott félelmeink, amelyektől akkor sem szabadulunk, ha beismerjük magunknak azokat. Itt írtunk bővebben a filmről.

Babadook

2. Interstellar – Csillagok között

Christopher Nolan filmjeire tényleg érdemes éveket várni. Mint mindig ezúttal is sikerült egy olyan filmet összeraknia, amelyen minden képkockáján érezzük a hatásvadászatot, mégis átadjuk magunkat az érzésnek. Számomra kicsit érthetetlen, hogy ha tavaly a Gravitációért oda és vissza voltak a különböző filmes szervezetek, akkor Nolan-t és az Interstellart miért veszik – sokadszor is – semmibe. A Csillagok közöttről szóló kritikánkat itt olvashatjátok.

Interstellar movie

1. Nightcrawler – Éjjeli féreg

Sokat agyaltunk rajta, hogy vajon melyik az a film, ami után tényleg csak kapkodtuk a levegőt, végül a választásunk a Jake Gyllenhaal nevével fémjelzett Éjjeli féregre esett. Az önjelölt újságíró története tökéletesen festi le a társadalmunkat, Lou Bloom ugyanis mi magunk vagyunk, akik teljesen érdektelenül reflektálnak a világban történt eseményekre. Hogy mást ne mondjak lehet, hogy e cikk elolvasása előtt egy óriási tragédiáról olvastunk (például a lezuhant Air Asia-járat), majd azon egy vállrándítással léptünk tovább bele sem gondolva a gép utasainak és hozzátartozóiknak tragédiájába. Természetesen nem moralizálni akarok, hiszen ez a világ rendje, de az Éjjeli féreg pont azt próbálja bemutatni, hogy milyen események (pl. munkanélküliség) vezetnek oda, hogy az ember végül érzéketlenné válik a körülötte történő eseményekre. Lou Bloom akár én magam is lehetnék (nem vagyok büszke rá), a bulvárújságíró, akinek minden a világban történt esemény csak hír függetlenül attól, hogy valójában milyen hatással van emberek tucatjaira a dolog.

Nightcrawler
+1 Snowpiercer

Kissé megkésve ugyan, de eszünkbe jutott még egy film, amit mindenképpen meg kell említenünk 2014 legjobb filmjei között. A Chris Evans nevével fémjelzett Snowpiercer ugyanis annyira kegyetlen, akciódús, társadalmat bolygatós vonatozás volt, hogy nem is nagyon értettük, hogy miért nem foglalkozott vele többet a média.

chrisevanssnowpiercer