Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

Fehér éjszakák – Haláltánc az éjféli napsütésben

Midsommar dekódolás

Ari Aster rendezésében 2019-ben debütált a Fehér éjszakák a mozivásznon, és mind a kritikusok, mind pedig a nézők részéről vegyes fogadtatásban részesült. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy Aster folk horrorját vagy szeretni, vagy pedig gyűlölni lehet, de hogy a néző közömbös legyen az elképzelhetetlen. A filmet Magyarországon, egész pontosan Budakeszin forgatták, és a mellékszereplők listáján is több magyar névvel találkozhatunk.

A Fehér éjszakák munkálatainál számos magyar szakember segédkezett, így például Flesch Andrea jelmeztervező is. A szekta tagjainak, illetve május királynőjének gyönyörű, részletgazdag öltözéke is az ő munkáját dicséri. A koronavírus járvány idején az A24 stúdió az elképesztő virágruhát árverezésre bocsájtotta – 65 ezer dollárért (20,6 millió forintért) kelt el –, illetve Pohárnok Iván néhány, a filmben használt kelléke is kalapács alá kerűlt. A befolyó bevételeket a New York-i tűzoltóság koronavírus-járvány elleni harcát, és a tűzoltók családjait támogató alapítvány kapta. Május királynőjének jelmezére a híres énekesnő, Ariana Grande is áhítozott ám végül a licitet mégsem ő nyerte, hanem az Oscar-díjak odaítéléséről döntő Amerikai Filmakadémia, amely a filmtörténeti múzeumában fogja elhelyezni a ruhadarabot.

Ari Aster egy stockholmi dekoratőrrel, Henrik Svenssonmal együttműködve kidolgozott egy közel 100 oldalas referencia dokumentumot a helyi folklórral kapcsolatban. Aster tanulmányozta a svéd népszakosokat, illetve a nyári napfordulóhoz köthető német és brit pogány rítusokat is. A filmben feltűnő Harga szekta szokásai bőven a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza, és ahogy a rendező el is mondta a New York Times-nak, George Frazer, a skót antropológus 1890-es könyve az Aranyág, vagy eredeti címén The Golden Bough nagy segítségére volt víziója részletekben menően pontos kivitelezésénél. Frazer volt az első, aki összekapcsolta a mitológia és az egyes rítusok, rituálék sajátosságait. A szent szertartásokat a különböző mítoszok egyfajta szimbolikus előadásaként értelmezi, ahol akár egy-egy mozdulat is egy egész történetet mesél el, és ahol az öltözékek, a rítusok alkalmával használt szavak és szimbólumok, és még maga a kitűzött napszak is önmagán messze túl mutató jelentéssel bírnak. Frazer arra is rámutat, hogy a keresztény vallás rendkívül sok elemet átemel és magába olvaszt a különböző népek ősi mítoszaiból, legendáiból. A kereszténység terjesztése szempontjából mindez érthető is, hiszen könnyebb azonosulni olyan eszmékkel, vallási nézetekkel amik részleteiben ugyan, de megegyeznek a téríteni kívánt nép ősibb szokás- és hagyományrendszereivel.

A filmben bemutatott pogány alkotások (pl. a különböző történeteket elmesélő falfestmények és szőttesek) művészi szépsége éppannyira magával ragadó mint amilyen rejtélyes. A minduntalan felbukkanó rúnák mellett természetesen szintén nem mehetünk el szó nélkül. Lényegében egy olyan ősi ábécéről van szó amit egész Észak-Európában használtak még a latin ábécé elterjedése előtt. A rúnák olyan karakterek, amikhez egy egészen konkrét hangzás és jelentés tartozik. A Fehér éjszakák rúna használata konkrétan előrevetíti a film történéseit még mielőtt a nézőben akár csak megfogalmazódna hasonló iszonyat. Két központi karakterünk, Christian és Dani esetében is mély jelentéstartalommal bíró rúna használatot figyelhetünk meg. A film elején láthatunk egy festett vásznat ami egy szerelem, jobban mondva egy szerelmi bűvölet történetét meséli el. A történet előrehaladtával aztán teljesen nyilvánvaló lesz, hogy a bájolás férfi alany Christian. További sorsáról – még mielőtt erre bármi más jel utalna – egy egészen aprócska rúnából következtethetünk amit a férfi népi mintákkal díszített ingén visel.

A felfelé mutató nyíl vagyis a T alakú rúna, Tîwaz vagy Teiwaz néven, amely a norvég Tyr istent, egy bátor és hatalmas férfi istenséget képvisel, aki karját Fenrir óriás farkasnak áldozza fel. Ezért aztán joggal következtethetünk valamiféle áldozathozatalra ami a Harga szokásokból adódóan akár rendkívül kegyetlen is lehet. A film legérdekesebb rúnája az a kettő, amelyet Dani (Firenze Pugh) visel. Az R alakú a Raido vagyis út jelentéssel bír, ami a halált vagy valamiféle tragédiát is magában foglalhat – Dani esetében az egész családját felemésztő szörnyű eseményekre utal –. A homokóra-szerű alakzat a Dagaz, vagyis az új kezdet szimbóluma. A közösség két idős tagja tiszteletére tartott lakoma során az asztalok az Othala rúna írásképének megfelelően rendeződnek. Jelentése otthon, birtok, örökség.

A Fehér éjszakák megidézi a számos kultúrában megtalálható napéjegyenlőségeket övező szokásokat, aminek egy részét napjainkban is gyakoroljuk. A nyári napforduló vagyis a Litha, a fény diadalának ünnepe. Az ünnep fő elemei, mint a különböző hagyományos ételek elkészítése, ártalmatlan jóslások, gyógyfüvek gyűjtése, és persze a máglya körüli vígaszság mind visszanyúlnak egy igen ősi, és néha barbár elemekkel átszőtt rituáléhoz. A ragadozók legyőzése legyen az állati – a filmben a medve jelképezi –, vagy pedig démoni jellegű – Christian karakterében megbújó álnok gonoszság – egyfajta megtisztulási igényt fejez ki. A májusfa és a körülötte zajló táncverseny, valamint királynő választás szintén meghatározó eleme a Fehér éjszakáknak. Maga a fa a természet szentségét, a világtengelyt jelképezi, na és persze fallikus szimbólumként magát a termékenységet is. A május királynő egyszerre testesíti meg a szépséget, fiatalságot, az évszakok váltakozásának törvényszerűségét, és az új élet létrehozásához szükséges női energiát.

Rendkívül érdekes a tánc alatt hallható népdal, amely azt mondja, hogy valaha egy ördög érkezett Hargaba aki hegedű játékával mindenkit táncra kényszerített. Az emberek elfeledték isteneiket, és addig járták a táncot míg holtan nem estek össze. Dani győzelme egyszerre jelenti az ördög kiűzését, és azt is, hogy fontos vezetői szerepre szánja a sors a közösségben. A haláltánc középkori motívuma is egyértelműen helyet kap értelmezésünkben. Ahhoz hasonlóan, ahogy művészeti alkotások tömkelegében megörökítették már, úgy itt is maga a halál viszi táncba az embereket majd a sírba kényszeríti őket. Az élet elkerülhetetlen körforgásának jelképe ez, a halálé ami gazdagra és szegényre is egyformán lesújt. Forrását a középkori keresztény világkép megrendülésében, a társadalmi ellentétek felszínre törésében és a pestisjárványok pusztításaiban kell keresnünk. A Fehér éjszakák nyitó képében a maga teljességében bontakozik ki előttünk a haláltánc motívuma, leírva a múltat és a jelent, valamint megjövendölve az elkövetkezendő eseményeket is.

A régészeti bizonyítékok szerint az emberek ritualizált meggyilkolásának már legalább ötezer évre visszamenő történelme van. Észak-Európa lápjaiban ókori és középkori maradványokra is bukkantak a kutatók. A testi elváltozással született embereket valószínűleg látványos deformitásaik miatt áldozták fel a legkülönfélébb módokon.

Julius Caesar egy feljegyzésében olvasható „ a bennszülött kelták úgy gondolják, hogy az isteneknek különösen kedves a rabok és bűnözők lemészárlása, és amikor kifogynak az elfogottakból, az ártatlanok következnek.”

A keltákhoz a rituális gyilkosságok igen bizarr formái köthetőek. Az egyik legkülönösebb talán a monumentális, vesszőből font ember, amelyet megtöltöttek megkötözött emberekkel majd felgyújtották azt. Mindez Taranis isten tiszteletére rendezett szertartás szerves részét képezte. A gallok esetébe többféle véráldozatról beszélhetünk, amiknek mindegyike válogatott borzalmakat tartogatott az áldozatként felajánlott emberek számára. A véráldozatot Esus isten tiszteletére végezték. A megölt test eséséből, rángásából és a kifolyó vérből jósoltak. Az emberi élet kioltása a legnagyobb becsben tartott felajánlás volt az istenek számára. Előfordult, hogy egy fontos személy életéért cserébe – a kozmikus egyensúly és kiegyenlítődés értelmében – egy másikat kellett adniuk. Az áldozati formák sokfélesége, és igen kreatív kivitelezése is az északi hagyományokat veszi alapul. A baromfiudvarban felakasztott emberi test például a viking vérsas legendáját idézi meg.

Erről a módszerről az Orkneyinga saga így ír: ” Einar jarl Halfdanhoz ment, és vérsast vágott a hátába oly módon, hogy törzsébe szúrt egy kardot a gerinc mellett, és az összes bordát elvágta, a gerinctől lefelé az ágyékig, és ott kihúzta a tüdőket (…)”

A leírások szerint a  kegyetlen kínzás alatt az áldozat egy darabig még biztosan életben volt. Az írott feljegyzéseken kívül azonban erre a fajta kivégzésre nincsenek konkrét bizonyítékaink, így az is elképzelhető, hogy a vikingek rettegett hírnevét  megalapozandó propaganda egyik elemével van dolgunk.

A Fehér éjszakák egy olyan művészien összetett alkotás amit mindenképpen érdemes megtekinteni. A film úgy tárja elénk egy kapcsolat felbomlásának fájdalmas folyamatát, hogy közben rengeteg nyilvánvaló, és még ennél is több, első pillantásra talán rejtett utalással vezet be minket az ősi hagyományok elfeledett világába. Ne felejtsük el azonban, hogy mindez csupán fikció, és a borzalmasnak tűnő cselekmények a valóságban a mai ember számára akár még sokkal bizarrabb formában is végbemehettek.

 

Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
Ez is érdekelhet:
<