FEKETE NYÁR sorozatkritika

Black Summer (Netflix - 2019)

0 153

A zombiapokalipszis első napjaiban vadidegenek fognak össze, hogy erőt merítsenek a túléléshez és újra találkozzanak szeretteikkel.

A SyFy Z Nation (itthon Z, mint Zombi címen ismert) sorozata kiváló kiegészítés volt a The Walking Dead egyeduralma mellé, ugyanis kevésbé vette komolyan magát, mégis sok esetben több mint kreatív ötletekkel tömték tele az epizódokat – nem véletlen, hogy végül öt évadot is megélt.

A Z Nation-ben csak Fekete Nyárként emlegették azt a napot, amikor kitört a zombi-apokalipszis, a címet innen nyúlta az egyébként hivatalosan is a Z Nation testvérsorozatának számító, de annál magát sokkal komolyabban vevő Black Summer, amely már a Netflix kínálatába érkezett közvetlenül.

A Fekete Nyár, akár csak a The Walking Deadnek a Fear, szintén az apokalipszis kitörésének kezdő pillanatait mutatja be. Pontosabban azt az időszakot, amikor már mindenk tudta, hogy baj van, de még senki nem alkalmazkodott a körülményekhez, mert ép ésszel nem is nagyon fogta fel. A Fekete Nyár főhőse egy Rose nevű nő (Jaime King alakításában), akitől elszakad a lánya, miközben a hadsereg karantén alá vonja a várost – az ő kalandjait követhetjük nyomon, miközben társakat is talál az elég lehetetlennek tűnő keresőakcióhoz.

Ami a legtöbb sorozat esetében negatívum, az a Fekete Nyárban eléggé pozitívan hat. A legtöbb párbeszéd tőmondatos, de a főhősöknek nem is nagyon van ideje egymás lelkivilágának ápolgatására. Ezen okból valahogy a dráma is kevesebb, a Fekete Nyár az első képkockájától az utolsóig csupa rejtőzés, rohanás, gyilkolás, hogy aztán újra kezdődjön elölről a ciklus – már annak, aki túléli az élőhalott-rohamot.

És a rohamot ezúttal szó szerint kell érteni. A Fekete Nyár zombijai – lévén most ütött be a járvány – nem lassan kóborló, gyenge és foszlott élőhalottak, hanem leginkább a dühöngő őrültekre hasonlítanak – s, ha már nagyon hasonlítani kell valamihez, akkor mindenképpen említsük meg a Vonat Busanba hordáit is. Sőt a zombik kifejezetten erősek és erőszakosak is – és próbáljuk elhinni, hogy szándékos módon – mintha nem is lennének teljesen agyhalottak. Több olyan jelenet is van, amikor kilincset, ajtót feszegetnek, vagyis mintha még értenék, hogy mi hogy működik a világban.

Ami kifejezetten működik, az a vágás nélküli hosszú snittek, valahogy minden a helyén van a káoszban és kifejezetten újító módon nyerünk betekintést a zombi-apokalipszisbe. Kézikamera-hatereknek persze hamar tele lesz a töke a kamerarángatástól, de ettől még el kell ismerni, ha valamiben unikum a Fekete Nyár, akkor ezekben a hosszú snittekben egyértelműen az.

Az epizódok egyébként kifejezetten rövidek, de még a 20-30 perces játékidőt is több apró fejezetre tagolják, általában egy-egy szereplőre koncentrálva. És persze vannak azok a bravúros epizódok, amikor a káoszt több szereplő nézőpontjából, de egyazon események sorozatát bemutatva pörgetik le a szemünk előtt.

A Fekete Nyár főszereplői állandó létbizonytalanságban vannak, s valahogy még csapatba verődve is lerí róluk, hogy valójában ki-ki a saját túléléséért küzd. Az epizódok dinamikusak, nyugtalanítóak, a feszültség tapintható, s a visszafogott költségvetéshez képest még a látvány is eléggé rendben van.

A szereplők jók (Jaime King mellett Christine Lee, Justin Chu Cary, Kelsey Flower és Edsson Morales kapták a főbb szerepeket), de a karaktereket a fentebb említett minimális párbeszéd miatt alig, vagy egyáltalán nem ismerjük meg, így azon túl, hogy hivatalból szurkolunk az élőknek az élőhalottak ellen vívott harcban, valójában egyik karakter sem kerül közel a nézőhöz.

A Fekete Nyár sorozat jó, bravúros megoldásai vannak, de ezzel együtt sem kiemelkedő, nem fogjuk 10 év múlva a zombisorozatok origójaként említeni. Annak viszont örülünk, hogy a Netflix is szerette a szériát és bekérte a 2. évadot, mert már most néznénk a folytatást.

Ez a honlap sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Elfogadom Bővebben.

Adatvédelmi irányelvek