Titánok harcra fel! – Godzilla Kong ellen kritika

A Godzilla Kong ellen a 2014-es Godzilla, a 2017-es Kong: Koponya-sziget és a 2019-es Godzilla: A szörnyek királya folytatása. Ezeket a filmeket úgy is ismerhetjük, mint a film, amely túl korán megöli Bryan Cranstont; vagy a film, amely két órára elnyújtotta a “Viet Kong” szójátékot; esetleg mint a film, amelyben volt egy földi gazember, aki még Thanosnál is jobban meg akart nyirbálni az emberiséget. Szóval, talán az volt a logika, hogy mivel a két Godzilla-film nagyjából kijön 10-ből 3-ra, a Kong-film pedig a 10-ből 4-re, akkor mindezek kombinálása 10-ből 10-es osztályzatot eredményez majd.

Amire azért volt is esély, hiszen Adam Wingard elég sokszor bizonyította már, hogy készen áll nagyobb lélegzetvételű produkciók ledirigálása is. Nos, most két filmet is rendezett egyszerre, no nem azért mert mindkét titánt felvonultatja a filmben.

Godzilla Kong ellen film

Az A-filmben Walt Simmons (Demian Bichir) milliárdos iparmágnás felbéreli Nathan Lindt (Alexander Skarsgard) geológust, majd az meg Ilene Andrews nyelvész-professzort (Rebecca Hall), hogy Kong segítségével mélyen a Föld alá utazzanak, és ott új energiaforrást találjanak, amely feltehetően megvédheti az emberiséget az olyan titánok fenyegetésétől, mint Godzilla. Az úton velük tart Simmons vállalkozó szellemű lánya, Maia (Eiza Gonzalez) és Andrews örökbefogadott lánya, Jia (Kaylee Hottle), Kong egyetlen emberi barátja. Ezzel párhuzamosan Simmonst (Brian Tyree Henry) egy nagyon kedves kémet követhetünk figyelemmel, aki két tizenévessel (Millie Bobby Brown és Julian Dennison) áll össze, hogy felderítsenek egy többnyire ismeretlen (és a film lendületét gyilkoló) összeesküvést.

A B-történetben adott Kong, meg adott Godzilla, akik összeverekednek és addig ütik egymást, még valamelyikük ki nem mondja, hogy Martha. És bármennyire is egysíkúnak tűnik a B választás, mégis sokkal szórakoztatóbb, mint a remek színészeket – ezúttal is – elpazarló, emberek helyet papírmasé karaktereket felvonultató A jelű történet.

Godzilla Kong ellen kritika

Az emberek unalmasak, és a szokásos módon mégis túl sok képernyő-időt kapnak, a tényleg szerethető Jia kivételével nem sok fantázia van bennük. A köréjük írt sztori azonban megmenthetné mindezt, de itt sem sikerül maradandót alkotni, elég csak Simmons karakterére gondolni, aki olyan könnyen fedez fel szigorúan titkos információkat, hogy az már szívbemarkolóan fájó ostobaság. És akkor még említsük meg, hogy szerepelt a filmben Kyle Chandler is, akinek annyi volt a szerepe, hogy legalább két alkalommal nagyon aggódott a lányáért.

Ami a Titánokat illeti, Kong és Godzilla csatái látványosak, ahogy a film egyéb látványelemei is, beleértve a Verne-regényeket idéző utazást, ami biztosan sokak szívét megdobogtatja majd. Kong és Godzilla háromszor csapnak egyébként össze. Az első csata  vízben zajlik, ahol Kong igencsak mozgáskorlátozott, és Godzilla, mint úszóbajnok kifejezetten előnnyel indul vele szemben.  A második csata már Hongkongban zajlik, ahol tőlük elvárható módon felhőkarcolókat semmisítenek – és minden valószínűség szerint több ezer embert ölnek – meg, de hát ez a Godzilla Kong ellen, nem pedig a Batman Superman ellen, vagyis nem kellene ezekre a következményekre gondolnunk…

Godzilla Kong ellen

A Godzilla Kong ellen ezek ellenére mégis tartalmas kikapcsolódás. Legalábbis annyira régen láthattunk már ehhez hasonló látványfilmet, hogy még arra is képesek vagyunk, hogy megbocsássuk ezeket a hibákat, pláne úgy, hogy aki leül Godzilla Kong ellen-t nézni, annak pontosan tudnia kell, hogy milyen filmre számítson.

Ennél fogva összességében nem is maga Godzilla Kong ellen okoz csalódást, hanem inkább az, hogy Adam Wingardtól vártunk volna valami valóban váratlan húzást.

A Godzilla Kong ellen az HBO Max felületén látható.