Filmkritikák Halálom napja filmkritika

Halálom napja filmkritika

A Fűrész II, III, IV-et és a Spirál: A Fűrész hagyatéka című filmet jegyző Darren Lynn Bousman Halálom napja (Death of Me) című filmje jó ideje váratott már magára, az előzeteséből ugyanis elég nehezen lehetett kibogozni, hogy pontosan miről szeretne szólni nekünk. A film sem tette sokkal tisztábbá a helyzetet…

A Halálom napja története szerint egy épp álomnyaralását töltő házaspár (a darázsderekú Maggie Q és a szerintem baromi tehetséges, de mindig rossz filmekre aláíró Luke Hemsworth) thaiföldi kalandjaiba nyerhetünk betekintést. Egészen attól a ponttól, hogy a nyaralás utolsó napja igazi rémálommá válik, ugyanis az előző estén úgy leitták magukat, hogy semmire nem emlékeznek. Sebaj, irány haza, de mintha az egész sziget az ellen lenne, hogy időben elérjék a hajójukat. Le is késik azt.

Ezt követően úgy döntenek, hogy ha már úgy is így alakult, akkor megpróbálják összeszedni az előző éjszakatörténéseit, amiben segítségükre lehet a mobiljuk. Csakhogy a képeket és videókat visszanézve eléggé úgy tűnik, hogy a férj előző este megölte a feleségét, majd eltemette, amit igazolni látszik, hogy pár perccel később a feleség már a fürdőszobában fetreng földet és füvet hányva.

Halálom napja

A pár ezt követően megpróbálja kinyomozni, hogy pontosan mi is történik velk, miközben olyan tripeket élnek át, hogy a néző számára is lehetetlen eldönteni, hogy pontosan mi valóságos és mi hallucináció és ezen a helyiek furcsa ajándékai és viselkedése sem sokat segítenek.

A Halálom napja tulajdonképpen az Örökség, a Fehér éjszakák, az Apostol vagy éppen a nemrég bemutatott Netflix-sorozat, a Napéjegyenlőség témáját dolgozza fel. Története egy áldozati szertartás körül forog, amelynek célja hosszú élet és jólét biztosítása egy titkos társadalom számára. Azt viszont lehetetlen eldönteni, hogy felér-e bármely fenti szektás produkcióhoz a film, ugyanis helyenként egyszerre bugyuta, hol pedig kifejezetten intelligens húzásai vannak.

Abban mindenképpen elmarad a fentiektől, hogy kevésbé kidolgozott jelképrendszerrel bír, itt leginkább egy buddhista hallucinogén anyag, meg egy törzsi talizmán képében domborodik ki a mitológia. Amiben viszont kiválóan teljesít, az az (akárcsak a Fehér éjszakákban), hogy jól mutatja be, hogy az ember mennyire a “vendéglátók” jóindulatára van bízva, ha egy idegen kultúrába csöppen és itt még a nyelvi problémák is igencsak jelentősek.

Halálom napja filmkritika

A bugyuta húzások közé sorolható egyébként a férj karaktere, aki azt követően, hogy szemtanúja annak, hogy eltörte a felesége nyakát nem igazán van kiakadva, sőt amikor már ezer jel utal arra, hogy valami nem stimmel a szigeten, simán magára hagyja a feleségét, hogy néhány képet lőjön a szigetlakók ünnepli felvonulásáról. 

A Halálom napja ezzel együtt B-filmnek több mint jó, mozifilmnek igen kevés, bár kétségtelenül üdítő, hogy Bousman jumpscarek helyett eredeti maszkokat használt és tulajdonképpen egy igencsak nyomasztó klausztrofób közeget teremtett.