Az elsőfilmes Chung-Hyun Lee a Hvás a múltból című filmjében az ázsiai kalapácsos-sorozatgyilkos thrillereket ötvözte a Jim Caviezel főszereplésével készült Frequency (Frekvencia) és a spanyol Durante la tormenta (Káprázat) sci-fi elemeivel, a végeredmény pedig
egy végig fordulatos, kiszámíthatatlan és még az utolsó utáni pillanatban is nagy csavart tartogató műfaji elegy lett.
A történet két idősíkon, 20 év különbséggel játszódik ugyanabban a házban. Az egyik idősíkon, a jelenben a lelkileg sérült Seo-Yeon (Park Shin-Hye) tengeti mindennapjait, a másikon Young-Sook (Jong-seo Jun) történetét láthatjuk, akit fizikailag is kínoz mostohaanyja. Kettejüket egy telefon köt össze, ami megmagyarázhatatlan módon a két idősík között képes kommunikálni.
És hát megtörténik az, ami minden hasonló film origóját adja: akad itt egy tragédia, amit meg lehetne változtatni, csakhogy ezzel egy olyan pillangóhatás veszi kezdetét, ami még nagyobb tragédiák sorához vezet.
A film egy pontjáig konkrétan a Frequency filmváltozata (tűzeset) jelenik meg előttünk, egy ponton azonban inkább annak sorozatváltozata (sorozatgyilkos) vevődik elő, de egy mesteri csavarral.
Seo-Yeon tulajdonképpen egy olyan időparadoxonba kerül, amelyben a jelen folyamatosan változik, de ennek a változó jelennek az emlékképeit ő nem kapja meg, egyszerűen csak megpróbál hozzáidomulni az új valóságához. És amikor már éppen kezdené megszokni az új valóságát, akkor elköveti azt a hibát, hogy megmenti a telefon másik végén lévő Young-Sook életét, amivel egy olyan tragédiasorozatot indít el a múltban, amit lehetetlennek tűnik megoldani a jelenből.
A film ezen a ponton vált a instant klasszik ázsiai sorozatgyilkos-horrorok vérengzésébe, mindezt egy félelmetesen jól alakító fiatal színésznő főszereplésével és
kiszámíthatatlan végkifejlettel, nagyon-nagyon nyomasztó, helyenként már-már sokkoló módon.
A végjátékra aztán nem felejt el újra sci-fi lenni és általában azt rovom fel negatívumnak az ázsiai filmeknek, hogy mindig három jelenettel később hagyják abba, mint kellene, de ezúttal ez csak hozzátesz az élményhez, úgyhogy mindenképpen érdemes kivárni a stáblistát. Sőt, ki kell várni a stáblistát.
A remek színészi és operatőri munka mellett érdemes kiemelni az ebbe a környezetbe nem illő, mégis zseniális animációt, amellyel átmenetet képeznek a jelen idősíkjai között, illetve azt is, hogy milyen finoman változtatnak a különböző idősíkok képi világának szűrőin, ahogy változik valami a múltban.
A film a Netflix kínálatában érhető el.
(Érdekesség: A Frequency sorozat első része egyébként éppen Hívás a múltból volt.)