Alaposan rebootolniuk kellett a Homeland alkotóinak, hiszen Brody kiírásával a sorozat tulajdonképpen a lelkét vesztette el.
Mármint azok szerint (én) akik azért nézték a Homelandet,mert imádták a kémiát és a feszültséget Damian Lewis és Claire Danes között. A rossz hír, hogy azok, akik nem emiatt, hanem az akció vagy a politika miatt nézik a sorozatot sem jártak jobban, mint én.
A reboot ugyanis olyan jól sikerült, hogy Saul – az évadnyitóban hébe-hóba felbukkanó – karakterén kívül nem maradt semmi a karakterekből. Vagyis maradt, sőt kicsit túlkarakterizáltak a készítők, hiszen Carrie és a mostanra full főszereplői státuszban lévő Quinn is tökéletes ellentéte lett korábbi önmagának.
Persze lehet azt mondani, hogy drónkirálynő Carrie így próbál felejteni: bombát dob le tekintet nélkül arra, hogy ártatlanok, gyerekek is meghalhatnak. Nem érdekli a saját fia, sőt… Quinn meg, aki egy részben több állat tört el, mint ahány cigit egy nap elszívok (sok) amolyan magába fordulós, moralizálós puhapöcs lett – igaz ő már az előző évadban is kezdett megtörni. Nem tudom, de kicsit hirtelennek tűnik a változás.
Nem mondom, hogy rossz volt a duplarészes évadnyitó, de valahogy jobban szerettem azt az időszakot, amikor együtt kattantam be Claire Danes-szel vagy együtt izzadtam Damian Lewis-szal. Mostanra, már nem azért nézem a Homelandet, mert ez a “Homeland”, hanem azért mert még mindig az egyetlen olyan amerikai sorozat, amely az érem mindkét oldalát igyekszik megmutatni. Most is ez az egyik – ha nem a – legérdekesebb szál: a kis arab srác (Suraj Sharma), akinek lemészárolták a családját és akit valószínűleg a terroristák felhasználnak majd a saját céljaik érdekében.
10/6