Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

HUSH filmkritika – Leszámolás a zsáner hülyeségeivel

A Hush című home-invasion nem egy újabb sikolykirálynő története. Nagyon nem.

Mike Flanagan és Kate Siegel párosa manapság már a The Haunting of Hill House miatt hangzik izgalmasan, pedig már évekkel ezelőtt letették a névjegyüket a horror műfajában.

Előbb a 2013-as Oculus című horroron dolgoztak közösen, majd 2016-ban megcsinálták a Hush-t, amely nemcsak azért volt jelentős, mert kissé újraértelmezte a horrorfilmek elsőként elhulló hősnőit, hanem azért, mert egyébként a magánéletben férjként és feleségként élő páros egy közös vacsora alkalmával találta ki a filmet (a városi legenda szerint az első randevújukon).

A Hush főhősnője egy gyerekkora óta süketnéma és ennek is köszönhetően némileg introvertált írónő (Kate Siegel), aki egy erdőközepi faházban keresi az ihletet új könyvéhez, amiben segtségére lehet egy az ajtaja előtt felbukkanó maszkos gyilkos (John Gallagher Jr.), aki semmi mást nem akar, csak némi vérfürdőt.

Credit: Netflix

A klasszikus home-invasion filmek alapjaira építő Hushban már ot van ugye egy csavar, hogy főhősnőnk nem hall, bár hiába is kiáltana segítségért az erdő közepén magányosan álló házában az éjszaka közepén, még némasága miatt borítékolható, hogy nem ő lesz a következő sikolykirálynő. Azonban Maddie nem csak emiatt nem lesz az, hanem mert egyszerűen nem az a klasszikus áldozat típus.

A Hush nagyjából kétszereplős film, ha úgy tetszik kamaradráma, ennélfogva a játkidejét sem azzal tölti ki, hogy a két szereplő körbe-körbe rohangál a ház körül, vagy a házban, hanem a feszültségkeltésre épít. De abból egyből egy várat. A slasherekben megszokott kiabálás, sikoly és hangoskodás helyett Mike Flanagan ugyanis ezek éppen ellenkezőjével, a néma csendben zajló macska-egér játékkal bizonyítja, hogy igenis van még kiaknázatlan terület a műfajban az állandó önismétlés helyett. A Hushban kokrétan mindössze negyedóra jut párbeszédekre, a játékidő fenmmaradó része, vagyis több mint 60 perc néma csendben telik el.

A Hushban ennél fogva feleslegesek lettek volna a hanghatáskra építő jump-scare jelenetek (helyette vannak tökéletesen megkomponált hosszú snittek), bár a hang dinamikájára azért jócskán épített Flanagan, annak komoly szerepe van a történetben. Ahogy természetesen Maggie betegsége is remek eszközöket ad a rendező kezébe. Maggie pont úgy nem hallja meg az ajtaja előtt, pár méterrel a háta mögül jövő segélykiáltásokat, mint azt, ha bevernek mögötte egy ablakot. Ennélfogva egészen más ösztönökre hagyatkozva igyekszik túlélni a főhősnő, aki – a forgatókönyv szerintem egy újabb okos húzásaként – nem egy legyőzhetetlen ellenfelet kapott, ezzel is hitelesebbé téve az összképet.

Credit: Netflix

A saját mentális és fizikai korlátait szépen lassan – minimum elérő, de inkább – átlépő főhősnő harca abszolút hiteles marad (számszeríj!), az elejétől a végég, még azt is teljesen eltudjuk fogadni, hogy a házat módszeresen körbe-körbe járó és igazán ráérő maszkos idegen motivációjáról nem tudunk semmit.

A Hush ezzel együtt egy baromi egyszerű film, amelyben természetesen klisés jelenetek is felbukkannak, de még ezzel együtt is biztosak lehetünk benne, hogy a következő évtizedben mármint a 2010-es évek egyik nagy klasszikusára fogunk visszatekinteni.

Az igencsak kis költségvetésből, mindössze 1 millió dollárból készült film forgatása mindössze 18 napig tartott és mint utólag kiderült Mike Flanagan teljesen némafilmnek szánta, de végül meghátrált a közönség várhatóan negatív fogadtatása miatt.

A Hush a Netflixen látható.

Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
Hush (2016)
90%
Nagyszerű

A Hushban az az igazán nagyszerű, hogy a főhősnője fogatákosságát nem arra használja, hogy még sebezhetőbbé tegye őt, hanem, hogy megújítsa a műfajt. Sikerrel.

  • Szerintem
Ez is érdekelhet:
<