Jessica Jones nem az a szuperhős, akit vártunk

A Jessica Jones a második a sorban, már ami a Marvel és a Netflix közös szuperhős-sorozatait illeti, azonban annak ellenére, hogy a szuperképességekkel felruházott detektívnő története kevésbé ismert a popkultúrában, ez sem kevésbé ambiciózus, mint mondjuk a Daredevil volt.

Ezzel kapcsolatban az egyik legmeglepőbb, hogy ennek ellenére mégsem egy ízig-vérig eredettörténetet tárnak elénk, sőt a főhős valamilyen szinten már fel is hagyott a szuperhős-léttel, de ez csak még misztikusabbá teszi az egész történetet.

Melissa Rosenberg és Jeph Loeb sorozatának főhősnője szemben az eddig megismert szuperhősökkel, egyáltalán nem feddhetetlen. Ártatlanok vére tapad a kezéhez, az erejét nem mindig jóra használja, éjszaka ittasan járja az utcákat és hát hagyjuk meg eléggé le van csúszva.

Jessica Jones kritika

Birch Street, Higgins Drive, Cobalt Lane…

Mindez persze talán elkerülhető lett volna, ha Jessica több mint egy évvel ezelőtt nem ismerkedik meg Kilgrave nevű fickóval, akit egyébként a nagyszerű David Tennant alakít. Kilgrave ugyanis bárkit képes rávenni bármire. Rendelkezik ugyanis az agykontroll képességével, aminek köszönhetően át tudja venni az irányítást mások akarata felett. Jessica egy éve veszítette el maga felett az irányítást, de Kilgrave eltűnésével sem tudta visszaszerezni azt, sőt mind fizikailag, mind érzelmileg a lehető legrosszabb állapotban van – szupererő ide vagy oda a traumán nem tudja túltenni magát.

A 2001-es Alias-képregényekben bevezetett Jessica Jones egyébként egy balesetnek köszönheti az erejét, ami ha nem is vetekedik mondjuk Superman erejével, mégis képes puszta kézzel megállítani egy – nem túl gyorsan – mozgó járművet, képes több emelet magasba ugrani illetve onnan zuhanni, na meg különös tehetsége van az ajtók tokostól való kiszakításához. Azonban miközben más sorozatok komplett évadokat szentelnek egy-egy hős eredettörténetének addig a Jessica Jones-ban csak egy-egy beszélgetésfoszlányban tudjuk meg hogyan és miként szerezte erejét vagy képességeit adott szereplő.

Természetesen nem ezek Jessica legfontosabb jellemzői, mindez csak a felülete annak, ami a kissé gótul öltözködő magánnyomozónő belsejében lappang. Az antihős külső és életmód mögött, ugyanis egy – bár a saját törvényei szerint élő, de – olyan ember rejtőzik, aki a saját élete (k)árán is megvédi az arra szorulókat.

Jessica, Luke Cage, Trish…

Bár a Jessica Jones nem nevezhető tipikusan flashback-sorozatnak, azért az alkotók nem felejtenek el utalni a múltra, hogy apránként mi is megértsük mit miért tesz, mi motiválja, vagy éppen miért nem tudta magát túltenni a Kilgravvel való traumatikus találkozáson. Jessica Jones és a többi szereplő viszonyát is javarészt ezekkel a flashbackekkel magyarázzák meg, aminek köszönhetően szépen tudnak árnyalni is a karaktereken, három rész elteltével ugyanis Luke Cage (Mike Colter), Trish Walker (Rachel Taylor) vagy éppen Jeri Hogarth (Carrie Anne Moss) is ugyanolyan hangsúlyos a történetben, mint a címszereplő. Ráadásul remekül összeválogatták a szereplőket, ugyanis minden egyes jelenetben érződik a kémia a szereplők közt, de még egy baráti beszélgetés alkalmával is.

Jessica Jones és Trish Walker

Amit a leginkább becsülök a Netflix és a Marvel közös sorozataiban, az az, hogy a Marvel Filmes Univerzumával szemben ezekben a sorozatokban a mellékszereplőkre is megfelelő figyelmet fordítanak, alaposan kidolgozzák a karaktereiket írnak nekik saját “életet” és problémákat, amelyek persze aztán a nagy egész részei lesznek.

Ennél már csak az a jobb, hogy bár David Tennant karaktere csak néhány jelenetben tűnt fel (eddig) a sorozatban, már látszik, hogy legalább olyan jelentős gonosz lesz mint Wilson Fisk volt a Daredevilben.

Jessica Jones sorozat Jessica Kilgrave szobájában

Mandarin, Ultron, Loki…

És hát mondjuk ki csilliárdos bevételek ide vagy oda, a Marvel moziuniverzum még egy épkézláb gonoszt nem adott Hollywoodnak, de ugyanez elmondható a Marvellel ellentétben inkább a sorozat műfajában vérszegény DC-ről is. A DC sorozatok (Arrow, Flash, Gotham vagy éppen a Supergirl) a Daredevil-hez vagy a Jessica Jones-hoz képest gyerekmesék. (De ugyanez a véleményem a Bosszúállókról egy A sötét lovag trilógiához hasonlítva.)

Kilgrave nem egy tipikus gazember. Nem akar világuralomra törni, nem akar tömegpusztító fegyvereket szerezni, egyszerűen csak velejéig gonosz. És már csak azért is telitalálat a Jessica Jones sorozat főgonoszának megtenni, mert tulajdonképpen minden nő rémálmát testesíti meg. Ő egy szatír, egy zaklató, aki bármikor, bármelyik pillanatban ráerőltetheti az akaratát másokra és ami a legfontosabb nagyon is élvezi ezt. Kilgrave az a 100 kilós, pocakos, ziháló test, aki egy törékeny kislányra ránehezedik. Kilgrave egy gonosz ember.

David Tennant mint Kilgrave a Jessica Jones-ban

A Jessica Jones alkotói pedig megpróbálnak leszámolni a nőkről alkotott különböző sztereotípiákkal, de nem piti módon, hanem mélységeiben, de mégsem egy feminista kiáltványt kiadva a kezükből. A sorozat minden körítés nélkül, már önmagában csak ezzel megállná a helyét. Ehhez pedig már csak ráadásként jön a noiros beütés, vagy a főhős szuperképessége, vagy Hell’s Kitchen lakóházai.

És a legjobb hogy eszünkbe sem jut, hogy az egész egy olyan univerzumban játszódik, ahol időnként földönkívüliek támadták meg a földet, vagy amelynek egyik eldugott szegletében Howard a kacsa és gépfegyverrel hadonászó mosómedve is megtalálható.

Hozzászólás