KÉJLAK filmkritika

Vincent (Karl Urban), Chris (James Marsden), Marty (Eric Stonestreet),  Luke(Wentworth Miller) és Philip (Matthias Shoenhaerts) találkoznak és megpróbálják összerakni a kirakós darabkáit, mielőtt az egészet a nyakukba varrja a rendőrség.

Kejlak

A történet több szálon is fut, főleg flashbackekből és a rendőrségen tett vallomások összefűzéséből, miközben folyamatosan haladunk előre, ahhoz a csomóponthoz, ahol minden összeáll és megértjük, ki mit és miért tett.

De itt még nincs vége. A rendezők nem fukarkodtak a csavarokkal, sem a meglepetésekkel. Alapként gondolunk arra,hogy a lány, akiről kiderült hogy Vincent szeretője, öngyilkos lesz.

Ugyancsak hozzá tartozik, hogy mind az öten legjobb barátok és mégis: mindent és mindenkit megkérdőjelez egyetlen apró tény – nem volt mindenki őszinte, sőt egyenesen gátlástalannak is titulálhatnánk Vincentet,aki mindegyik barátjának egy ismerősét, feleségét vagy rokonát felvitte a kéjlakba.

Kejlak film kritika

Így a többiek egy gyógyszeres pohár whiskeyt bevetve úgy állítják be, hogy Vincent ölte meg a fiatal nőt. Ám a történtnek még így sincs vége. Sőt!! Nem kevés fordulatot tartogat a számunkra.

Azzal viszont mindenkinek szembe kell néznie, hogy ez egy feldolgozás. Az eredeti, belga film 2008-ban látott napvilágot Loft néven. Nem is váratott sokat magára még két feldolgozása, 2011-ben Hollandiában és 4 év csúszással ismét elkészült a remake remake-je, jelen esetben az amerikai verziót láthatjuk.

Kiváló színészek, jó történet, több idősík, nagy csavarok.

Aki fogékony a több fordulópontos, nem nagy terjedelmű de mégis tartalmas filmekre, az falni fogja a popcornt a kanapén!

Szólj hozzá