Keresztanyu sorozatkritika

Túlzás nélkül lehet állítani, hogy az elmúlt hetekben még a csapból is a Keresztanyu folyt, hiszen az RTL Klub nem bízta a véletlenre új napi sorozatának sikerét: több Fókusz-riport mellett, óriásplakátok, interjúk és több tucat karaktervideó hirdette, hogy jön az új sorozat, aminek alapötlete a Drága örökösökhöz hasonlóan egy horvát sorozat, a bosnyák-horvát határon játszódó, Nova TV-n bemutatott és 236 részt megélt Na granici (A határon).

Az RTL Klub új napi sorozatáról a közösségi felületeken folyamatosan ömlött az infó, szinte minden fontosabb karakter kapott egy bemutatkozó videót és plakátot, szinte semmi nem maradt rejtve velük kapcsolatban, mintha az lett volna a cél, hogy már úgy mutatkozzanak be a nézőknek, mintha azok mindig is ismerték volna őket. Persze nehéz örökséget kell átvennie a sorozatnak, hiszen

a Drága örökösök nagyon masszív 7-800.000 körüli nézettséggel ment két éven keresztül

és a szereplőket igencsak megkedvelték a nézők.

A fentebb említett plakátokon többek közt olyan tulajdonságokat tüntettek fel, mint hogy mi az adott karakter foglalkozása, erőssége és gyengesége, bár ezek nem tűnnek fontos információnak egy induló sorozatnál, de az előzetesek megvágását sem bízták a véletlenre, pont abban a stílusban és ritmusban készültek, mint a Drága örökösök promói: egyik pillanatban feszült kriminek tűnik, a másikban meg egy paródiának.

A Keresztanyuban több szereplőt is átmentettek a Drága örökösökből, de azért új arcokat is hoztak, sőt a szereplők olyan széles skálán mozognak, hogy ez az a sorozat, amelyben

a nemzet – színházi színészettől visszavonult – színésze együtt szerepel a nemzet NER-barát csótányával,

mert úgy láttak jónak, ha utóbbira is osztanak egy szerepet, hátha ezzel nagyobb közönséget tud megszólítani a sorozat.

A sorozat egyébként az ukrán-magyar határon játszódik, egy Makkosszállás nevű fiktív faluban, ahol a helyiek nagy része egy bizonyos Róza mama (Molnár Piroska) irányítása alatt csempészetből élnek. És akárcsak a Drága örökösökben itt is egy egyéves határidő adja a történet keretét, ugyanis Róza mama úgy döntött, hogy egy év múlva visszavonul és azt ülteti a falu polgármesteri székébe hatalmánál fogva, aki erre a legméltóbb.

Az örökségért (legalább) hárman szállnak harcba: a vő, Lajos (Mihályfi Balázs), az ukrán kapcsolat, Oleg (Magyar Attila), és Jóska (Németh Kristóf), aki ezúttal nem egy polgármester, akinek panziója van, hanem egy fogadós, aki a polgármesteri székre pályázik. És közben még arra is figyelniük kell, hogy a csempészhálózat ne bukjon be addig, amit majd egy csempészunoka és egy pesti rendőr szerelme bonyolít meg várhatóan.

Szóval összességében ez pont ugyanaz, mint a Drága örökösök, csak ebben szerepelnek a Jófiúk bugyuta rendőrei is. Egy család tagjai és a falu (kisváros) kis közössége harcol az örökségért, amit egy év múlva kapnak meg,

miközben olyanokon kellene röhögnünk, hogy valaki azt mondja: túróska-batyuska vagy, hogy a rendőrök laposkúszásban mennek, esetleg, hogy a rendőrséget vezető Lengyel Ferenc egy pepi felragasztásával szenved a mosdóban és azt mondja: Nicsak, bicsak.

A negatívumok közé lehet felróni, hogy a karakterek zöme ezúttal is túljátszott, több szereplő is annyira monoton módon mondja fel a betanult szöveget, hogy az konkrétan fülsértő. Alapvetően hibának tűnik, hogy rögtön ennyi karaktert dobtak be a túlvilágított díszletek közé és szembetűnő volt – főleg így reklámszünetek nélkül -, hogy mennyire nincs dinamikája a vágásoknak.

A pozitív oldalon fel lehet hozni, hogy végre van valami élet is a közösségben, vannak gyerekek és vannak normális családok is, Molnár Piroska pedig egy jelenetében is annyira fantasztikus, hogy a fél ország elfogadná őt nagymamájának.

Keresztanyu

A Keresztanyuval egyébként a legnagyobb baj ugyanaz, mint a Drága örökösökkel: konkrétan, hogy pontosan meg van határozva, hogy mi lesz a sorozat vége, ezáltal szinte borítékolható, hogy a sztori tele lesz lyukakkal, időhúzó töltelékrészekkel, sehová nem vezető történetszálakkal, pont mint az elődje.

Eközben odaát, a TV2-n a Doktor Balaton pont, hogy kiküszöbölte a Drága örökösök csorbáit: a karakterei nem együgyűek és túljátszottak, a sztori és a karakterek sorsa nem belátható, a rejtélyek izgalmasabbak és valahogy a történet színtere és maga a közösség is természetesebb. (Persze az sem hibátlan.)

Doktor Balaton sorozatkritika

Úgy vagyunk igazságosak, ha azért azt is megjegyezzük, hogy itthon még mindig megvan az a hátránya a napi sorozatoknak, vagy ha úgy tetszik telenovellák készítőinek, hogy nagyon előre kell dolgozniuk, nem tesztelhetik a nézőkön a történet alakulását vagy a szereplők népszerűségi indexét, miközben a dél-amerikai telenovellák 2-4 hetes ablakkal dolgoznak, hogy ha a közönség rosszul reagál egy adott szereplő viselkedésére vagy egy-egy történetszálra, akkor egyszerűen tulajdonképpen online átírják a sztorit.

Összességében elmondható, hogy aki a Drága örökösöket szerette az a Keresztanyu sztorijával és miliőjével is hamar azonosulni fog majd, aki pedig szkeptikus volt eddig a magyar sorozatokkal, azt nem a Keresztanyu fogja berántani a magyar sorozatok világába. Persze a Keresztanyu esetében sem magával a sorozattal van a baj, hanem önmagában a műfaj az ami szkeptikussá teszi az embert, miközben manapság már olyan sorozatokat tudunk gyártani, mint az Aranyélet vagy a Mellékhatás.

Ha lejjebb veszünk az elvárásokból, akkor viszont a Keresztanyu ideális az esti háttér-tévézéshez, ami alatt – két bugyutább poénon való röhögés között – át lehet beszélni a gyerekkel, hogy mi volt aznap a suliban, ily módon tulajdonképpen egy remek napzáró családi program.