Hír és közéleti magazin
Credit: Canal+ Espana

Kritika: A FANTOMLAKÓ

Ki aludt az ágyamban?

Kétfelvonásos kamaradráma Spanyolországból.

Guillem Morales neve nem éppen az, amely jó szólna Hollywoodban, vagy akár Európában, pedig mindkét rendezése több mint figyelemreméltó. Hogy ez a tehetség végül hogy sikkadt el, arra nem tudunk érdemleges választ adni, a lényeg, hogy a 2004-ben és 2010-ben bemutatott filmje alapján sokkal többre hivatott rendező egyszerűen lement a térképről e két filmet követően.

A 2004-ben bemutatott A fantomlakó (El Habitante Incierto, vagy angol nyelvterületeken a The Uninvited Guest) az egyik alapköve annak, hogy ma a mozgóképek rajongója vagyok, így hát elérkezett az idő, hogy erről is megemlékezzünk az idén 10 éves Filmsor hasábjain.

A fantomlakó főhőse egy Félix (Andoni Gracia) nevű fickó, aki éppen most van túl egy szakításon és egyedül tengeti mindennapjait a majd 500 négyzetméteres házában, amelyet – építész lévén – a saját kezével újított fel. Nem túl izgalmas életét csak néha zavarja meg az exe, Vera (Mónica Lopez), aki épp valami limlomért toppan be; esetleg a szomszéd kutyája; na meg egy este egy idegen, aki arra hivatkozva, hogy a Félix házával szemben lévő telefonfüle nem működik, bekéri magát Félix házába egy rövid, de annál fontosabb telefonhasználat céljával.

Felix (Andoni Gracia) és Vera (Mónica Lopez) a fantomlakó című filmben. Credit: Canal+ Espana

A lakását minden szempontból különösen féltő, még a padlásteret is kulcsra záró Félix mindennapjainak már ennyi izgalom is éppen elég lenne, hát még az, hogy a villámlátogatást követően egyre furább hangokat hall a házban és egyre inkább megszállottja lesz az érzésnek: valaki beköltözött a házba és vele együtt itt él.

Félix paranoiája szépen lassan bontakozik ki, Guillem Morales szépen lassan építi le karakterét egészen addig, amíg egy ponton már minden egy széllökéstől összerezdül a néző is és egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy ez a ház tényleg van akkora, hogy két ember eléljen egymás mellett, de egymásnak láthatatlanul és elül bennünk az a gyanú is, hogy a betolakodó talán éppen Félix exétől kapta a kulcsot a házhoz.

A film rettenetesen feszült első felét csak az teszi némileg humorossá, amikor Félix paranoiája akkorára nő, hogy szinte szó szerint a saját árnyékára is rendőrt hív, vagy amikor egy balesetet követően szinte könyörög a rendőröknek, hogy legalább egy napra csukják le őt – addig sem kell otthon aludni, vagy lopva menni a hűtőhöz.

Félix egy átlagos napja: késsel a kezében oson a saját hűtőjéhez. Credit: Canal+ Espana

A fantomlakó első fele egy igen erőteljes végjátékkal zárul, de ez indítja csak be igazán a cselekményt, ugyanis Félix úgy dönt, hogy saját házát hátrahagyva új otthont keres, a megoldás pedig mi sem egyszerűbb: éppen olyan láthatatlan betolakodóvá válik, mint aki miatt ő hátrahagyta a saját otthonát.

A kvázi második felvonás csak úgy tolja ránk az extrémebbnél extrémebb, humoros és perverz pillanatokat, de persze ezzel még mindig nem kerülünk közelebb ahhoz, ami igazán érdekli a nézőt: vajon lakott valaki Félix lakásában vagy minden csupán egy magányos ember paranoiája volt?

Felix az érem másik oldalán. Credit: Canal+ Espana

Az eddig leginkább egy-két szereplős dráma ötfős történetté bővül, hogy aztán Claudia (akit szintén Mónica Lopez alakít), Bruno (Francesc Garrido) és a leginkább csak szóbeszédben létező Martin (Agustí Villaronga) karaktereinek köszönhetően egy olyan parádés tűzijátékot kapjunk végjátékként, amire csak a tökéletes szó lehet a megfelelő jelző.

Az addig elszórt apró morzsák, a párbeszédek, a motivációk a helyükre kerülnek, a néző előtt pedig egy végtelenül szomorú és mocskosul emberi és valószerű történet áll össze két párkapcsolatról, amely félreértések és bizalmatlanságok miatt legalább négy ember életét követelte – mindössze hat nap leforgása alatt.

Guillem Morales rendező tökéletesen viszi végig saját forgatókönyvét, amihez tökéletes kameramunka, vágás és zene párosul. Ráadásul a film kiválóan használja a szimbolizmus eszköztárát, igaz emiatt akár sok néző össze is zavarodhat azt illetően, hogy pontosan mit is láttunk. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy a rendező célja is ez volt, ezért is dönthetett úgy, hogy mind Félix barátnőjét, mind a tolószékhez kötött Claudiát ugyanaz a színésznő játssza.

A fantomlakó (2004)
100%
Remekmű

Mint fentebb írtam, fiatal éveim egyik meghatározó filmje, így némi elfogultsággal vagyok iránta. Az már lassan szállóige a filmvilágban, hogy a spanyolok nagyon érzik hogyan csináljanak kevés pénzből remek filmet és A fantomlakó is csak ráerősít erre a tételre.

  • Szerintem