Kritika: I AM MOTHER

0 10

Az emberiség kihalt. Utolsó mentsvára egy Anya nevű droid, aki egy védett bunkerben őrködik több ezer emberi embrió felett.

Az I am Mother Grant Sputore elsőfilmes rendezői és Michael Lloyd Green elsőfilmes forgatókönyvírói bemutatkozása. De nem akármilyen bemutatkozás.

Közel 40 évvel járunk azt követően, hogy az emberiség kihalt. A kihalás pontos okait nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy a bunkeren kívül a föld lakhatatlan emberi lény számára. Ha emberi lány nem is, de egy Anya nevű droid (Rose Byrne hangján) simán túlélte a poszt-apokalipszist, sőt tulajdonképpen az a küldetése (programozása), hogy az emberiség kihalása esetén újranépesítse a bolygót, a korábbiaknál sokkal jobb emberekkel.

Anya így is tesz – bár nem tudjuk miért csak ennyi idővel a kihalást követően – így születik meg a Lány (Clara Rugaard), akit Anya minden szempontból tökéletes embernek kíván – a maga módján – nevelni. Egy rögtönzött felnövéstörténetben szemtanúi lehetünk, ahogy Anya nemcsak felneveli, de folyamatosan fejleszti – ha úgy tetszik programozza – a Lányt, akinek fiatalkora tulajdonképen ezen – etikai, pszichológiai vagy éppen intelligencia – tesztek teljesítésével telik.

Ezzen együtt Anya és a Lány hatalmas békességben éldegélnek együtt a bunkerben, egészen addig a napig, amíg egy idegen (Hilary Swank) kopogtat a bunker ajtaján, amivel alapjaiban válik kétségessé mindaz, amit a Lány a bunkeren kívüli világról és az emberiség kihalásáról tudott; sőt annál sokkal több mindez.

A látványvilágra egyáltalán nem lehet panaszunk, még ha költségvetési okai is voltak a minimalizmusnak, egyszerűen minden helyén van. A bunker nem egy túltolt látványorgia, hanem a funkcionalitást tölti be. Külön dícsérendő, hogy annak ellenére, hogy a film egy zárt térben jászódik, nem építenek a klausztrofób elemekre – ha belegondolunk, hogy a Lány sosem látta a külvilágot, ezáltal számára a bunker tekinthető az élettér hivatkozási alapjának. Az angyali hangú, de a Terminátor T1000-esének mozgását idéző Anya nem mellesleg egy ténylegesen megépített droidpáncélzat, ami alá, a kosztümös Luke Hawker bújt be – de tulajdonképpen az egész filmre jellemző, hogy kerüli a CGI-t és az efféle digitális effekteket.

Ez is érdekelhet:

De nem csak ezt a művieskedést kerüli a film, hanem alapvetően próbál eredeti maradni minden tekintetben, így a mondanivalójában is. A Lány, a biológiai korlátok ellenére Anyaként tekint a droidra, aki felnevelte őt, majd később, amikor törés következik be a kapcsolatukban is nagyon fontos marad ez a kettejük közt lévő érzelmi kötelék. Nincsenek felesleges manírok, nagyon jól el vannak találva az arányok a felnövéstörténet és a feszültségkeltés között.

A film azon a pontos a legizgalmasabb, ahol ahogy a Lány, úgy a néző sem tudja, hogy kinek és mit higgyen el. A Lány életében felbukknt egyetlen emberi lény, vagyis az ajtón dörömbölő idegen nő és a Lánynak soha nem ártó Anya két egymástól igencsak eltérő történettel áll elő mind azt emberiség kipusztulását, mind a jelenleg kint uralkodó körülményeket illetően. Ki miért hazudna neki? Vagy ki mitől akarja megóvni őt? Ezen a ponton szinte kézzel fogható a feszültség, a néző egyre jobban feszeng a kanapén ülve és rohadtul tudni akarja, hogy mi a fene folyik itt. És még akkor is tudnak csavarni egyet a történeten.

A Lányt alakító 21 éves dán színésznő, Clara Rugaard játéka feltűnően érett, pedig piszkosul nehéz dolga van, tekintve hogy majdnem ő az egyetlen hús-vér szereplő a filmben. Végig hiteles, nagyon meggyőző alakítást nyújt a szerepben, Anya Taylor-Joyhoz hasonlóan érdemes lesz figyelemmel követni a további pályafutását.

Ugyanez elmondható az I am Mother rendezőjéről és forgtókönyvírójáról is, ugyanis ők ketten egy rendkívül jól felépített, intelligens, feszült, mégis érzelmes sci-fit hoztak össze így elsőre, amelyben a dráma, a thriller és a horror stílusjegyei is megfigyelhetők, mégis tökéletes összhangban vannak egymással.

Az I Am Mother itthon a Netflixen látható.

I Am Mother (2019)
80%
Remek

Mind Grant Sputore, mind Michael Lloyd Green, mind Clara Rugard neve felkerült a térképünkre. Jó érzéssel ajánlom mindenkinek, aki szereti az okosan felépített, többrétegű sci-fit.

  • Szerintem

Ez a honlap sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Elfogadom Bővebben.

Adatvédelmi irányelvek