kedd, január 26, 2021

LOCKE & KEY – KULCS A ZÁRJÁT sorozatkritika

-

Az idei év egyik leginkább várt sorozata mifelénk a Locke & Key (volt), hiszen hatalmas rajongói vagyunk Joe Hill és Gabriel Rodriguez hazánkban is megjelent képregénysorozatának, ennek megfelelően egy ültő helyünkben le is daráltuk az első évadot – amely várhatóan nem az utolsó is egyben.

A gyerekek mindig azt hiszik, hogy a történet elején lépnek be, pedig általában a végén.

Stephen King fia, Joe Hill – a NOS4A2 sorozatot és A magas fűben filmet követően újabb élőszereplős adaptációt kapó – története három testvérről szól, akik apjuk – erőszakos – halálát követően anyjukkal új helyre költöznek. Az új hely, az évszázadok óta a család tulajdonában álló, de régóta elhagyatott úgynevezett Kulcsház (Keyhouse), ahol megismerkednek apjuk örökségével.

Kulcsház ugyanis nem egy mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg házban hemzsegnek a különös erővel bíró kulcsok és a hozzájuk tartozó ősi kapuk. A vakmerőt, aki átlép rajtuk, a küszöbön túl a teljesen ismeretlen és egy hétköznapi ésszel felfoghatatlan másfajta valóság várja.

Miközben a három testvér, Bode, Tyler és Kinsey a maga módján próbálja feldolgozni a közelmúlt rettenetes eseményeit, felfedezi Kulcsház titkait is. A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait…

A mozgóképes adaptáció több ponton alapjaiban eltér a képregénytől, de ez nem azt jelenti, hogy megváltoztatták volna az eredeti képregény vízióit, hiszen Joe Hill maga is tevékeny részese volt bizonyos dolgok átírásának. Ilyen például az, hogy még a képregényben Lovecraftnak hívják a Kulcsháznak is otthont adó kisvárost, addig a Netflix sorozatában már Mathesonnak. Emögött a változtatás mögött, mint kiderült semmilyen jogi dolog nem állt, egyszerűen Joe Hill egy másik kedvenc szerzője, nevesül Richard Matheson (Legenda vagyok, Csodás álmok jönnek) előtt is szeretett volna tisztelegni.

Nem csak nevek, de bizonyos események is változtak, de minimum nem pont úgy történnek, mint az eredetiben, azonban ezzel együtt is kiválóan sikerült átültetnie a Carlton Cuse (Lost, A kór) és Andy Muschietti (Mama, Az) vezette stábnak Joe Hill fantasztikus elemekkel teletűzdelt ifjúsági horrortörténetét. A képregény – a története mellett persze – a vizuális megoldásainak köszönhetően lett annyira népszerű, mint amennyire, ezt pedig mozgóképen is remekül sikerült visszaadni, ugyanis a Netflix másik horrorbravúrja, a The Haunting of Hill House-hoz hasonló vizuális orgiában van részünk.

Hiányérzetünk maximum annyiban lehet, hogy a Netflix családbarátabbá tette Joe Hill történetét, ami elsősorban a horrorelemek számában mutatkozik meg, igaz az a kevés, amivel a frászt kívánják hozni ránk, remekül működik, majd ezeket követően szinte azonnal humorral próbálják oldani a hangulatot, ami szintén fogyaszthatóbbá teszi az eseményeket.

A szereposztás jó, de nem kiemelkedő; a testvérek szerepében Jackson Robert Scottot (Az, Az – Második fejezet), Connor Jessupot (Éghasadás) és Emilia Jones-t (Ifjúság) láthatjuk, akik közt meg is van a kémia; de az anyjukat alakító Darby Stanchfield kissé kilóg a sorból. És nem azért, mert alapvetően ő hasonlít legkevésbé a képregényes önmagára, hanem azért is, mert Stanchfield még a Botrány stábjából is képes volt lefelé kilógni.

Mellettük Griffin Gluck (American Vandal), Bill Heck (The Ballad of Buster Scruggs), Petrice Jones (Stan Lee: A szerencse ára), Coby Bird, Genevieve Kang (Impulse), Hallea Jones (Halálzóna) és Aaron Ashmore (13-as raktár) kapott fontosabb szerepet, illetve a képregények két talán legjobb karakterét, Sam Lesser-t Thomas Mitchell Barnet (Wayne), még Echo-t Laysla De Oliveira (A magas fűben) hozza félelmetesen jól.

Ahogy általában Stephen King karakterei, úgy Joe Hill karakterei sem tökéletesek, minden hibájuk és emberi gyarlóságuk ellenére mégis szerethetőek, sőt igazából ez az ami még közelebb hozza őket a nézőhöz, még ha a főhősök kevésbé manírosak is, mint mondjuk a Stranger Things srácai.

A 10 részes első évad annak ellenére nagyon egyben van, hogy az epizódokat 5 különböző rendező, illetve 7 különböző író hozta össze. A képregényhez hasonlóan a visszatekintések és kipillantások a legjobbkor érkeznek ahhoz, hogy értsük a főszál eseményeit, ami jó természetfeletti sorozathoz méltóan kellően misztikus, de nem túl misztifikált és minden pillanatban képes meglepni a nézőt egy jól bevitt fordulattal. Nem csak a fordulatok, de a zenék és a már fentebb említett humor is kiválóan lettek elhelyezve a történetben, ami jól oldja az olykor gyászos hangulatot.

A Locke & Key – Kulcs a zárját adaptációja igencsak merész vállalkozás volt, de bőven megugrotta azt az akadályt, amin a hasonló próbálkozások általában arca esnek. Várjuk a folytatást!

Kapcsolódó bejegyzések

Még egy Batman! Christian Bale is szerepelni fog a The Flash mozifilmben!

Minden jel arra mutat, hogy a 46 éves Christian Bale újra Gotham lakosságát védelmezi majd, méghozzá a DC következő, 2022 nyarán érkező The Flash (A Villám) című filmjében, Ezra Miller mellett.

The Flash: Ez az oka annak, hogy Ben Affleck visszatér Batman szerepében

A 2022-ben érkező The Flash mozifilmben ismét láthatjuk Ben Afflecket, Bruce Wayne vagyis Batman szerepében.

Három különböző Batman megjelenésére számíthatunk a következő két évben

Három generáció Batmanje jelenhet meg a következő 1-2 évben a DC univerzumában.

A LÁTHATATLAN EMBER filmkritika

Az atmoszférateremtés nagymestere az őrületbe kergeti Elisabeth Mosst H.G. Wells klasszikusának legújabb és eddigi legjobb adaptációjában.

Friss

Halálom napja filmkritika

A Fűrész-filmek rendezője ezúttal áldozati szertartást tart.

Újabb sorozatban vállalt szerepet Brie Larson

Brie Larson továbbra is igyekszik megtalálni az egyensúlyt a kisképernyő és a mozivászon között.

A ValóVilágból azt is megtudtuk, hogy a felsál a sertés nyakában van

A gazdálkodás hete zajlik éppen a ValóVilágban és ha már annyit tanultunk tőlük eddig is, akkor ezúttal is isszuk a szavaikat.

A Hírstart ajánlata