Lupin sorozatkritika

Arsene Lupin Maurice Leblanc regényhőse, az én fejemben meg valahogy mindig is Sherlock Holmes-szal párhuzamosan létezett, aminek oka, hogy még gyerekként kezembe került az a könyv, amelyben a mesterdetektív az úri tolvaj nyomába ered. (Az a kiadás nagyjából a kor Bosszúállók: Végjátékának felelt meg kicsiben.) Lupin nagyon sok vonásban hasonlított Sherlock Holmes-ra (pl. ő is az álcázás nagymestere volt), de az éles eszét nem a rejtvények megoldására, hanem azok felállítására használta.

ARSENE LUPIN SZÜLŐATYJA MAURICE LEBLANC (1864 -1941) KORTÁRSA VOLT SIR ARTHUR CONAN DOYLE-NAK, ÉS HŐSE, LUPIN NAGYJÁBÓL HÚSZ REGÉNYBEN ÉS SZÁMTALAN NOVELLÁBAN BOSSZANTOTTA AZ ARRA RÁSZOLGÁLÓ GAZDAGOKAT.

Arsene Lupin egyébként egy kalandor, vagy ha úgy tetszik egy alapvetően rokonszenves, „úri” betörő, legyőzhetetlen hős, aki a társadalmon kívül állva, saját erkölcsi törvényei szerint él és oszt igazságot. Korának Robin Hoodja, Szürke bélyegje és Walter White-ja is egyben, de ezt mostanáig élővásznon nem sikerült visszaadni. Bűncselekményeit a karakter kitalálója csínytevésnek szelídíti, illetve jogosnak tünteti fel egy olyan morál szemszögéből nézve, amelyet Lupin – egy bankárral beszélve – így fogalmaz meg: „én a lakásokban lopok, te a tőzsdén”. Ettől persze még Arsene Lupin erkölcsi megítélését egyéne válogatja, én személy szerint már gyerekkoromban is kiválóan szórakoztam a mestertolvaj kalandjain.

Arsene Lupin

Sokáig élt a városi legenda, miszerint egy magyar szélhámosról mintázták a hőst, de ez végül sosem nyert bizonyosságot, sőt kiderült, hogy a szociálisan érzékeny, sármos és szoknyabolond bűnözőt Leblanc egy Marius Jacob nevű anarchista betörőről mintázta, aki mintegy 150 alkalommal hatolt be fényűző palotákba – de sosem ártott a szerinte hasznos foglalkozást űző gazdagoknak, például építészeknek, tudósoknak vagy orvosoknak -, a zsákmány nagy részét pedig a rászorulóknak adta.

AZ ÉVEK SORÁN SZÁMTALAN FELDOLGOZÁS KÉSZÜLT KALANDJAIRÓL (FILMEK ÉS SOROZATOK FORMÁJÁBAN), DE VOLT, HOGY MÁS TÖRTÉNETEKET IS INSPIRÁLT (LÁSD A THOMAS CROWN-ÜGY).

A legújabb feldolgozás egy többszörösen is meta történet. Főhőse egy szenegáli bevándorló családból származó Assane Diop, az úri tolvaj Arsene Lupin kalandjaiból merít ihletet, amikor bosszút áll az igazságtalanságokért, amelyeket egy gazdag család követett el az apja ellen. Csakhogy Diop nem egyszerűen ihletet merít ezekből az esetekből, hanem lemásolja azokat, ezáltal tulajdonképpen a Lupin-regények elevenednek meg a Netflix sorozatában.

Lupin Netflix

A főszereplőt a franciák egyik világsztárja, a karizmatikus Omar Sy alakítja, akinek megjelenéséről és gesztusairól valamiért kapásból az Idris Elba által életre keltett Luther nyomozó szerepe ugrott be. Sy megjelenése egy markáns, erős és okos férfit mutat, akit mégsem az ereje, hanem az esze vezérel, de helyenként épp olyan gyarló, mint bárki más. Nem mellékes az sem, hogy még Arsene Lupin karaktere mindig is egy tipikus vékony, nyurga francia fehér férfi (John Barrymore 1932-ben, Robert Lamoureux az ’50-es években, Georges Descrièresa ’70-es években, vagy François Dunoyer 1989 és 1996 között) képében jelenítették meg, addig ugye ezúttal egy zömök fekete fickó személyesíti meg a karaktert (ráadásul az ikonikus sétabot és monokli nélkül), ami számomra remek példa arra, hogy miért nem kell zokogni azon, ha esetleg színes bőrű színész kapja majd egyszer a szintén elegáns és sármos James Bond szerepét. (Oké, végső soron nem is Arsene Lupint, hanem Assane Diopot, így nem kell az alkotóknak magyarázkodnia.)

A csak simán Lupin címet viselő Netflix-sorozat középpontjában egy kisebb, de inkább nagyobb vagyont érő nyaklánc ellopásával indít, ami aztán az egész évadon átívelő cselekmény szálát adja. Az első részben egyébként éppen az említett A Thomas Crown-ügyet is inspiráló történet elevenedik meg a néző előtt, hiszen előbb a Louvre takarítójaként, majd egy értékes nyaklánc vevőjeként láthatjuk viszont főhősünket, aki végül mindenkit átverve végre is hajtja az utolsó nagy balhét, ami végül pont hogy egy egészen új történet kezdete lesz.

Lupin

Hősünknek ugyanis elég drámai múltja van és ennek a múltnak az árnyai most újra előkerülnek, és egy sokkal magasztosabb célt adnak neki, ami által a “mestertolvaj” egy Batmanhez hasonlító igazságosztóvá válik.

Bár Arsene Lupin saját korának szuperhőse volt, Assane Diop nem szuperhős, csupán egy remek tolvaj (és egy közepesen rossz apa) és valahogy mindig két lépéssel az őt üldözők előtt jár, bár ahogy halad előre a történet egyre jobban szorul a nyakán a hurok.

Na nem csak az őt üldöző rendőrök miatt, hanem mert sikerült egy igencsak nagyhatalmú társadalmi réteget felbosszantania, akik ha nem is eszüknél, de hatalmuknál fogva folyamatosan ott loholnak a nyomában.

A sorozat alkotói ügyesen építenek arra, hogy a rendőrök a nyomozásuk során nem veszik komolyan az egyik Lupin-regényeket kedvelő kolléga feltételezését, miszerint az általuk kergetett bűnöző egy kitalált regényhős, Arsene Lupin által inspirálódna, az ő különböző alteregóit venné fel.

Ez így önmagában tényleg nem hangzik túl valószerűen, a Netflix sorozatában mégis ügyesen adaptálták modern és XXI. századi ügyekké az egykor bárónőket csábító mestertolvaj eseteit.

A Lupin sorozatban ezzel együtt van jó pár elnagyolt plothole, logikátlan, vagy nem túl valószerű esemény, de ezt ellensúlyozva sikeresen foglalkozik, még ha érintőlegesen is olyan jelenkori társadalmi kérdésekkel, mint a rasszizmus, a terrorizmus vagy éppen a felső tízezer kiváltságai.

A Lupin egyelőre 5 résszel mutatkozott be a Netflixen, a folytatás biztosan érkezik, de a streaming-szolgáltató egyelőre még nem jelentette be, hogy mikor.

A Lupin Magyarországon a Netflixen elérhető (ide kattintva) 2021 január 8-tól. A sorozat főbb szerepeiben Omar Sy (Életrevalók), Vincent Londez (Érkezés a sötétségbe), Clotilde Hesme (A visszajárók), Ludivine Sagnier (Az új pápa) és Shirine Boutella látható, utóbbi egyébként Sofia Boutella (Kingsman, Atomszőke, A múmia) unokatestvére, és poénból a sorozatban Sofianak hívják.

Forrás Szkecs