Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

Maximum Bonelli 1-6. – A változatosság gyönyörködtet

Nem sok hazai képregénysorozatot tudnánk mondani, amelyben jól megférnek egymás mellett a poszt-apokaliptikus sci-fik és a misztikus beütésű nyomozós történetek. A Maximum Bonelli sorozat bezzeg pont ilyen.

Az első magyar indítású partworks-alapú széria a honi képregénykiadás egyik legújabb ékköve, a Dragonero sorozatot is magáénak tudó Goobo Kiadó ugyanis kiváló történetekkel alapozta meg az olasz képregénysorozatának bemutatását.

A Sergio Bonelli Editore kiadásaiból összeválogatott képregények között olyan klasszikusokat találunk, mint a Nathan Never, a Martin Mystére, vagy a Suttogó Szél; de ugyanebben a sorozatban az újhullámos olasz kötetek is helyet kapnak, így a Mercurio Loi, az Árvák vagy éppen a Lilith.

A milánói székhelyű, (bár akkor még nem ezen a néven, de) 1940-ben alapított Sergio Bonelli Editore 1948 óta ad ki képregényeket. Első kiadott képregényük az azóta olasz nemzeti kinccsé lett Tex Willer, de hogy az itthon is ismertebb címeket is említsük, náluk van a Dylan Dog, a Dampyr, vagy éppen a 2013-ban útjára indított, itthon szintén a Goobo Kiadónál megjelent Dragonero sorozat is.

Árvák – Kicsiny riadt harcosok (2013)

A Maximum Bonelli sorozatban megjelent első regényben miután egy idegen támadás majdnem a földdel tette egyenlővé egész Európát, egy titkos szövetség kezdi összegyűjteni az árván maradt gyerekeket, hogy katonai kiképzésük után hadba állíthassa őket a földönkívüliek ellen…

A majd 100 oldalas, színes képregény igényes, de nem részletekben elvesző rajzai kiválóan igazodik az események lendületéhez, különösen az egész oldalt elfoglaló panelek sikerültek bravúrosan. Persze, egy alig több mint 5 éves képregényről van szó, így a rajzolást jelentősen támogatta már a technika. Azt azért egyértelműen kijelenthetem, hogy messze nem az Árvák a kedvencem az első kört követően, már csak azért sem, mert egyelőre nincs olyan karaktere, akit igazán sajátoménak éreznék, de persze még változhat ez a későbbiekben. Elsősorban a young adult sci-fik rajongóinak ajánlom, még ha az első kötet végén jelentősen változik is az alapfelállás a kezdetekhez képest.

Írta: Roberto Recchioni
Rajzolta: Emiliano Mammucari
Színezte: Lorenzo De Felici & Annalisa Leoni

Suttogó szél – Fort Ghost (1997)

A westernbe gyúrt Twin Peakses beütéssel bíró Suttogó Szél főhőse egy vonatszerencsétlenség során emlékeit vesztett amerikai katonát befogad a sziú indián sámán, hogy saját tanítványaként waayatant (a látás adományával rendelkező ember) neveljen belőle. Három évvel azután, hogy a sziú indián sámán megtalálta és meggyógyította a sérült és amnéziás Ned Ellis nevű katonatisztet, egy amerikai újságíró készül kinyomozni egy vonatszerencsétlenség körülményeit. A riporter és az egykori katona útja egy irányba vezet: Fort Ghostba, az erődbe, ahová Ned Ellis sosem érkezhetett meg.

Na az Árvák már csak azért sem tudott a kedvencem lenni, mert azonnal meghódította a szívem a Suttogó Szél, ahogyan a kezembe vettem. Oldalszámban, vastagságra tökéletesen egyezik az Árvákkal, azonban a Suttogó Szél a fekete-fehér képregények rajongóinak fog kedvezni, ahogy az a lenti képen is látszik. Ahogy az is, hogy José Ortiz rajzai a klasszikus, főleg vonalakra építő technikával “színez” és árnyékol, szimbólumai mégis jól kivehetőek. Misztikus alaphangulatú, karaktereiben azonban abszolút a régi idők vadnyugatát idéző darab ez, amivel kapcsolatban biztosan kijelenthető, hogy két véglet élén táncol: akik imádják és akik nem értik mit lehet ezen szeretni.

Írta: Gianfranco Manfredi
Rajzolta: José Ortiz

Nathan Never – Alfa különleges ügynök (1991)

Egy, a Szárnyas fejvadász ihlette klasszikus sci-fi sorozat, melynek főszereplője, Nathan Never az Alfa különítmény tagjaként old meg problémás ügyeket. A most bemutatott történetben egy Eric Kleeman nevű fickó ellopja azokat az adatokat, amik felszabadíthatják az androidokat a robotika törvényei alól, és gyilkosokat formálhat belőlük. Nathan Never feladata pedig nem kisebb, minthogy a C-09-es android segítségével visszaszerezze a programot.

Az előző két képregényhez hasonlóan 96 oldalas kiadvány világáról lesüt, hogy Phillip K. Dick és Isaac Asimov ihlette, ahogy az is, hogy innen is vettek ihletet az Én, a robot sci-fihez. De nem csak a Szárnyas fejvadász, hanem James Bond, a Terminátor és a Robotzsaru hatása is érezhető rajta, mindezt megspékelve yakuzákkal és az átlagosnál jóval több verekedős jelenettel. A címszereplő szimpatikus, de Nathan pontos kiléte azonban egyelőre rejtély, a szokásaiból ítélve egyértelmű, hogy sokkal több egy “átlagos különleges ügynöknél”. A rajzok fekete-fehér vonalzós stílust képviselik, de egy-egy oldal kissé túlzsúfoltnak tűnt és összességében az események is gyorsan pörögnek, már-már túl gyorsan is. Kidobott pénznek persze messze nem lehet nevezni a 3. kötetet sem, főleg, hogy simán benne van, hogy megéri kivárni amíg kibontják a karaktereket és az NN-univerzumot.

Írta: Antonio Serra
Rajzolta: Claudio Castellini

Mercurio Loi – Prológus (2015)

Az 1800-es évek Rómájában játszódó történet főszereplője egy éles eszű egyetemi professzor, aki egyaránt megörökölte Indiana Jones merészségét, Sherlock Holmes páratlan elméjét és Poirot kifinomult, de kényes eleganciáját is. A Prológusban mialatt a majdani olasz főváros mélyén titkos társaságok és fanatikus szekták szerveződnek, egy kísértet szedi áldozatait az Angyalvárban. Csupán egyetlen ember kelhet a római polgárok segítségére, egy rendkívüli elme, aki nappal egyetemi professzor, éjszaka viszont a legnagyobb rejtélyek megoldója, aki bátran néz szembe bármilyen kalanddal: Mercurio Loi.

112 oldal, gyönyörű és részletgazdag rajzok illetve színezés. Az 1825-ben játszódó történet azonnal levett a lábamról, persze Sherlock Holmes-rajongóként ez nem annyira meglepő. Mercurio kalandjait ugyanis egyértelműen Sir Arthur Conan Doyle írásai ihlették, megspékelve az egészet nem kevés misztikummal. A rejtélyekben és fordulatokban gazdag történet minden egyes paneljét imádtam, a korabeli Róma megjelenítése több mint lenyűgözőre sikeredett. Az Indiana Jones-kalandokat is megidéző történet főhőse sherlocki mértékkel is bőven megosztónak nevezhető, ugyanis pont annyira szerethető, mint amennyire ellenszenves manírjai vannak. Ha sorrendet kéne felállítanom az eddig megjelent 6 Bonelli kötet között, akkor Mercurio Loi jó eséllyel az első helyen végezne.

Írta: Alessandro Bilotta
Rajzolta: Matteo Mosca
Színezte: Stefano Simeone

Lilith – A tövis jele (2008)

A Dragonero szerzőjének új sorozatában az emberiség jövőjét a kipusztulás fenyegeti. Utolsó mentsvára egy születésétől fogva kronoügynöknek nevelt fiatal nő, akinek feladata, hogy a múltban felkutassa és megölje a pusztító parazita hordozóit. Ehhez azonban minden erkölcsi tartását elveszítve kegyetlen gyilkossá kell válnia.

A helyzet úgy áll, hogy a Lilith sem lett az én világom, bár kétségkívül izgalmas próbálkozás a jövőből a múltba, a világ megmentésére induló amazon története.  A jól időzített flashbackek ellenére valahogy nem sikerült azonosulnom a címszereplővel, sem a morális nehézségeivel, ahogy a rajzok sem minden esetben nyerték el a tetszésemet. A tövis jele címet viselő kötetben a főhősnő a trójai háború idejébe utazik, ahol az akhájok és a trójaik egymásnak feszülése közepette igyekszik “gyökerénél fogva kitépni a tövist”, azonban valahogy nem volt érezhető a tét, hogy mindezt miért teszi. Az ezúttal is fekete-fehér, de immár 128 oldalas kiadványt azonban mindenképpen dicséret illeti azt illetően, hogy a története sodró lendületű, szinte egy szuszra kiolvasható.

Írta és rajzolta: Luca Enoch

Martin Mystére – Titokzatos fekete ruhások (1982)

Az 1982-es indulása óta még saját animációs tévésorozatot is kapó Martin Mystére egy vérbeli kalandor és felfedező, a lehetetlen ügyek megoldója, legyen szó a történelem vagy a tudomány rejtélyeiről. A Titokzatos fekete ruhások címet viselő történetben mikor egyik barátját megölik, őt pedig egy tengermélyi expedíció során megtámadják, szó szerint minden követ megmozgat – főleg az egyiptomi sírkamrákban -, hogy a merénylők nyomára bukkanjon, és közben megoldja Atlantisz rejtélyét. Ám a titokzatos fekete ruhások sem tétlenkednek…

Mercurio Loi-hoz hasonlóan Martin Mystére is azonnal belopta magát a szívembe.  A Titokzatos fekete ruhások ízig-vérig kalandregény, megfejtésre váró rejtélyekkel, ősi legendákkal, csapdákkal teli kamrákkal, Atlantisszal, piramisokkal, titkosírással és persze egy rettenthetetlen főhőssel, akit csak a gyengébbik nem tud ledönteni a lábáról. Mystére és a szó szoros értelmében neandervölgyi társának kalandjai 96 fekete-fehér oldalon mutatkoznak be, a panelek pedig tökéletesen átláthatók és letisztultak, ahogy a történetet is tökéletesen lehet követni, vagyis érződik a harmónia az író és rajzoló között. A Martin Mystére fej-fej mellett az élre lőtte magát a Mercurio Loi-jal és már alig várom, hogy a következő történetét olvashassam.

Írta: Alfredo Castelli
Rajzolta: Giancarlo Alessandrini

Összességében a Goobo Kiadó Maximum Bonelli sorozatáról elmondható, hogy az utolsó fillérig megéri rá előfizetni, pláne, ha az ember új, változatos történetekre vágyik. Ráadásul a sorozat darabjai tökéletesen mutatnak egymás mellett, mind méretre, mind vastagságra azonosak, a kiadó különösen figyelt arra, hogy egyik se lógjon ki a sorból.

Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
Forrás Képek forrása Képek forrása Képek forrása
Ez is érdekelhet:
<