Filmek, sorozatok, kultúra

‘Orphan Black’ 3. évad kritika

A BBC America Orphan Black-je hatalmas rajongótáborra tett szert az első évadával, a második évadra azonban lanyhult a lelkesedés, hiszen a készítők minél jobban akarták csavarni a történetet, annál inkább elvesztek a saját útvesztőikben. Ennek a végeredménye pár felesleges és kiforratlan történetszál lett, na meg néhány egészen unalmas epizód.

Persze az Orphan Black addig volt igazán izgalmas, amíg Sarah Beth-t játszott és mi meg együtt igyekeztük feltérképezni vele, hogy most akkor mi a fene is van ezekkel a klónokkal, mostanra azonban már komplett klónkalauzunk van és a történet kevésbé misztikus, sokkal inkább egy nagy vállalati-, kormányszintű összeesküvés felé kezdett el folyni.

A 3. évadra azonban szerencsére sokkal fan-favoritabb jelleget vett fel a sorozat, aminek köszönhetően számtalan képtelen jelenetnek lehettünk szemtanúi, különösen a Donnie-Alison házaspár mindennapjai dobták fel a mieinket ? én simán elnéznék egy spin-offot a kertvárosi házaspár cselszövéseiről ? de persze úgy, hogy Helena velük lakik.

A Castor-klónok sokat hozzá tudtak tenni a sorozathoz, Ari Millen a végre Emmy-re jelölt Tatiana Maslanyhoz hasonlóan fantasztikusakat alakított, Leda-oldalon viszont egyre jobban kezdett idegesíteni a Delphine-Cosima szeret-nem szeret, így annyira nem is bánom, hogy úgy alakult az évad vége ahogy, hiszen Delphine karaktere sokat elvitt Cosima személyiségéből is.

Összességében nem lehet panaszunk az idei évadra, hiszen rengeteg mindenre választ kaptunk, ráadásul mind a rajongók, mind a színészek ki lettek szolgálva egy kis jutalomjátékkal. 10/7

<