Ragadozó madarak és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása filmkritika

Birds of Prey And the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn (2020)

0 18

Messze nem hibátlan, de bőven szórakoztató lett Harley Quinn “szólófilmje”.

A Suicide Squad – Öngyilkos osztagot követően a kritikusi és nézői vélemények egy dologban egyetértettek: a film a várakozásokhoz képest csalódást okozott (ezt főleg a kiherélt Jokernek köszönhette a produkció), de ha valaki megmentette a filmet az egyértelműen Harley Quinn karaktere és ezzel Margot Robbie volt.

Nem csoda hát, ha a projektjeit folyamatosan újragondoló Warner/DC az elmúlt években egy dologból nem engedett: hogy önálló sztorit kapjon Harley Quinn és ezzel együtt a második női DC-karakter legyen, aki saját filmet kap.

A Patty Jenkins rendezte Wonder Womant követően ismét női rendezőre bízta nőközpontú filmjét a stúdió, s a rendezőnő kiválasztásánál talán még nagyobbat kockáztatott, mint a Wonder Woman esetében. Hogy mit láttak meg a Warnernél Cathy Yan személyében arról fogalmunk sem volt előzetesen, hiszen a hölgy mindössze egyetlen filmet – az életünkből egyébként kimaradt – Dead Pigs címet viselő családi vígjátékot dirigálta le mielőtt megkapta a nem rövid címet viselő R-korhatár besorolású Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn), akarom írni a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) rendezői székét.

Cathy Yan ezzel az első ázsiai rendezőnő lett, aki képregényfilmet forgatott a két gigász egyikénél, de már most borítékolhatjuk, hogy a Ragadozó madaraknál nagyobb költségvetésből is fog ő még filmet rendezni, ahogy az egyébként remek forgatókönyvet készítő Christina Hodsonnak is lesz még munkája a Warnernél.

Na de. Miről is szól ez a már címével is bosszantó film? Joker és Harley Quinn szakítottak, ezzel együtt pedig nem csak, hogy Harley Quinnek, mint önálló nőnek meg kell találnia a saját hangját, de még célkereszt is rajzolódik a hátára, hiszen Joker partnereként elég sok embert felbosszantott, akik előtt most szabad prédává vált.

A Ragadozó madarak… helyenként sok, szinte már a Csiszolatlan gyémánthoz hasonló stresszélményt kíván adni (persze egészen másként), a nagy káosz közepette azonban az akciójelenetek dinamikussága patikamérlegen lett mérve. Minden egyes akciójelenet tökéletes, nem repetitív és természetesen a zsáner minden eleme felfedezhető bennük  – így mondjuk a nem mindig raconális dolgok is, de hát ezeket a filmeket nem is ezért készítik.

Ami kétségtelen, hogy már a forgatókönyv megírásánál nem tudták eldönteni, hogy a Harley Quinn egy emberes show kíván-e lenni, vagy az Suicide Squadhoz hasonlóan egy csapatépítő mozi. Harley Quinn szerepében a negyedik falat Deadpoolhoz hasonlóan áttörő Margot Robbie ellopja a show-t a többiek elől, akik lehetnek bármennyire kiváló színészek (lásd Mary Elizabeth Winstead, Jurnee Smollett-Bell vagy az Oscar-jelölt Rosie Perez) egyszerűen nem kapnak kellő játékidőt tehetségük bizonyításához.

Valójában a film emiatt szólófilmnek is, csapatfilmnek is kevés, bár mind Harley Quinn, mint a “csapat” többi tagja hűen hozza képregényes karakterét és egészen jól gazdálkodik azzal az idővel, amit a film fókuszában tölthetett.

Ewan McGregor is kellően utálatosan hozta a kissé ripacs Fekete Maszkot, de mint a képregényadaptációk úgy általában, a Ragadozó madarak… is a főgonoszával megy neki a falnak és valahol szomorú, de McGregor még ezzel együtt is az egyik legjobb rossz fiú a DC mozifilmes univerzumában.

A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) pont annyira őrült film, mint amennyire az előzetesei ígérték. Ha azt vártuk, amit a marketinganyagai ígértek, akkor kellemesen fogunk csalódni, de ha inkább a Marvel kimért és kevésbé kockázatvállaló univerzuma felé húz a szívünk, akkor tisztázzuk: ez egy olyan film, amit a Marvel/Disney a mozivásznon sosem merne meglépni. (Vagyis ez majd kiderül a Deadpool 3-mal…)

Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
80%
Elragadozza a nézőjét

A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) pont az a film, aminek a stúdiója ígérte. Őrült és abszurd jelentekkel teli, kiválóan adagolva a humort és az erőszakot. Nem találja fel újra a spanyolviaszt viszont tele van emlékezetes jelenetekkel.

  • Szerintem

Ez a honlap sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Elfogadom Bővebben.

Adatvédelmi irányelvek