Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

Relic filmkritika – Időskorunk démonai

A Relic egy húsbavágó alkotás az időskor legfélelmetesebb velejárójáról.

Az író-rendezőként bemutatkozó Natalie Erika James mindannyiunk és saját tapasztalataiból készített filmet, nem akármilyen köntösbe csomagolva az öregedés egyik legfélelmetesebb hozományát, a demenciát.

Relic film 2020

Talán mindannyiunk családjában előfordultak már demens személyek, akik hol jobban, hol kevésbé voltak tudatának saját betegségüknek, miközben hol vicces, hol félelmetes eseményekbe torkolltak az ebből fakadó következmények.

Amikor nagyi összekeveri az unokákat, lányom helyett azt mondja, hogy fiam, nem emlékszik rá, hogy hova tette a szemüvegét, bevette-e a gyógyszerét, már nem pusztán feledékenység, hanem a demencia következménye.  Ednának (Robyn Nevin) nincsenek ilyen problémái, ugyanis csak egyetlen lánya és egyetlen unokája van, azonban egy napon rejtélyes módon eltűnik a házából, ezért lánya Kay (Emily Mortimer) és unokája Sam (Bella Heathcote) a keresésére érkezik.

Relic Kay és Sam

A hatóságokkal együtt napokig keresik az eltűnt édesanyát, aki aztán több nappal később egy reggel ott áll a konyhában és reggelit készít, mintha mi sem történt volna. Nem tudja megmondani hol járt, mi történt vele és a rajta lévő furcsa sebekre sem tud magyarázatot adni. Nagyinak felügyeletre van szüksége, azonban ezt egyáltalán nem akarja elfogadni, miközben állapota folyamatosan romlik és egyre baljósabb események veszik kezdetüket. És mintha a ház falai között is lenne valami, ami arra vár, hogy lecsapjon.

Nagyjából ennyivel lehetne tömören összefoglalni a Relicet, azonban a megvalósítás hátborzongatóan mesteri. A filmnek olyan súlyos atmoszférája van, hogy azelőtt Hitchcock is kalapot emelne, de minden baljóslatú hang, zörej vagy zenei aláfestés ellenére a Robyn Nevin által alakított nagymama és annak betegsége kelti a legnagyobb félelemérzetet a nézőben.

Relic film

A nagymamát alakító Nevin bőven elviszi a hátán a filmet, de Emily Mortimer és Bella Heathcote is nagyszerű partnere ebben, amire szükség is van, ugyanis a Relic igencsak nagyban épít a színészi játékra, a kamera sokáig követi a szereplőket, néha anélkül, hogy bármit is mondanának. Ezzel együtt sem érződnek elnyújtottnak a jelenetek, ugyanis folyamatosan azt figyeljük mikor bukkan elő valami természetfeletti a szoba sarkából, a falak mögül vagy éppen az ágy alól, miközben szépen lassan ránk telepszik valami olyasmi, amire a szótár azt mondja: kilátástalanság. Mi pedig szépen lassan úgy veszünk el a ház rengetegében, ahogy egy demens személynek kell eligazodnia az emlékei között.

A Relic egy kiváló helyszínen és stílusban megrendezett, talán a Babadookkal vagy a Valami követtel rokonítható pszichológiai horror az elmúlásról, néhány erősen gyomorforgató jelenettel és egy rendkívül fontos üzenettel – na meg egy bizarr, de kiváló befejezéssel.

Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
Ez is érdekelhet:
<