Hír és közéleti magazin

Revolution 2. évad – Parasztvakítás a tévé isteneitől

A nem kis csalódást okozó első évad után a nem kis nevekből álló alkotóbrigád fűt-fát ígért a Revolution második évadára, de nem sikerült beváltaniuk ígéretüket.

A nem kis csalódást okozó első évad után a nem kis nevekből álló alkotóbrigád fűt-fát ígért a Revolution második évadára, de nem sikerült beváltaniuk ígéretüket.

Revolution season 2

Eric Kripke, Jon Favreau, J.J. Abrams, Bryan Burk, Jon Cassar, Athena Wickham és Rockne S. O’Bannon azért elég jó nevek az iparban ahhoz, hogy az ő közös munkájukkal szemben legyenek elvárásaink. Bár többük is okozott már csalódást – főleg az elmúlt 2-3 évben – azért az ember azt gondolná, hogy az ő közös munkájuk gyümölcse – a legegyszerűbben fogalmazva – szórakoztató lesz. Nos, a “hétfejű sárkánnyal” az a baj, hogy egyszerűen képtelenség kiigazodni azon, hogy melyik fej a főnök, hiszen az alkotók mintha mind más-más irányt és imidzset erőltetnének rá a sorozatra. Persze azért a feltételes mód, mert csak feltételezzük és nem tudjuk ezt.

A sztori

egyszerűen képtelen kilábalni abból a polgárháborús gödörből, amibe belekerült, persze nem kizárt, hogy csak mi lovaltuk bele magunkat túlzottan a sorozat előtti hírekbe, nyilatkozatokba, előzetesekbe és vártuk azt, hogy ez inkább lesz egy sci-fi, mint egy kosztümös “dráma”. A dráma szó azért is került idézőjelbe, mert egyrészt a forgatókönyv, másrészt a színészek sem alkalmasak arra, hogy komolyan vegyük a drámainak szánt pillanatokat. A Revolution pont abban a betegségben szenved, mint az Egyszer volt, hol nem volt, vagyis, hogy a mellékszereplők sokkal erősebb és érdekesebb karakterek, mint színészek, mint a főhősök.

revolution

Itt például Monroe (David Lyons) és Tom Neville (Giancarlo Esposito) az, aki elviszi a vállán a sorozatot, bár mint karaktert sikerült érdekessé tenni Aaront (Zak Orth) is, de hiába javult fel Tracy Spiridakos (Charlie) a kritikán aluli első részek után, hiába badass Billy Burke (Miles) és hiába szerettük annyira Elizabeth Mitchellt (Rachel) a Lostban az a helyzet, hogy kevesek ahhoz, hogy rájuk lehessen építeni ezt a sztorit. Persze itt jegyzem meg, hogy ez az írók hibája is. És pontosan ők a sorozat rákfenéje.

Ugyanis nem elég, hogy szinte lenullázták az addig érdekes flashbackeket,

de a sorozat folyamatosan ismétli önmagát és semmi másról nem szól, mint arról, hogy adott epizódban

– valamelyik főhőst elrabolják és ki kell szabadítani

– valamit fel kell robbantani

– Monroe és Miles egymásnak esik, hogy aztán vállvetve harcoljanak az ellenséggel

– Tom Neville és fia egymásnak esik, hogy aztán vállvetve harcoljanak az ellenséggel

– Rachel és Charlie csúnyán néz egymásra, hogy aztán vállvetve harcoljanak az ellenséggel.

Revolution 4

És mindezt kiszámítható fordulatokkal, hiszen

– Onnantól kezdve, hogy a 2. évad előzeteseiben láttuk Aaront meghalni, tudtuk, hogy nem lehetnek olyan hülyék, hogy tényleg kinyírják és ezt elspoilerezzék nekünk

– A beépített hazafiak kiléte sem lepett meg minket annyira, mint a főhősöket

– Attól a perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy Monroe csak be van nyugtatózva, hogy Rachel kezében láttuk az injekciós-tűt

– És már nagyon várjuk, hogy mikor derül ki, hogy Charlie valójában Miles fia.

És ezzel együtt mégis van valami

ami miatt nézhető a sorozat. Ez talán az, hogy érezhetően nem veszi túl komolyan magát és piszkosul jó marketing-gépezete van, hiszen mint azt a Facebook-oldaluk is mutatja, sokan a fenti hibákat észre sem véve napjaink legjobb sorozatának tartják a Revolutiont.

monroe batman