Még éppen a koronavírus-járvány globális kitörése előtt forgatták le az oroszok a Vongozero: The Outbreak címet viselő sorozatot, ami magyar keresztségben Vongozero: Menekülés a tóhoz címen került be a Netflix kínálatába.
A sorozat cseh-orosz írónő, Yana Vagner 2011-ben megjelent regényére épül és több helyen kísérteties párhuzamot húz a koronavírus-járvánnyal, vagyis inkább annak a legrosszabb kimenetelét veszi górcső alá.
A sorozat Moszkvában indít, ahol egyik pillanatról a másikra egy influenza-szerű megbetegedés üti fel a fejét: a betegek az influenza tünetei mellett vért köpnek és (ízlelésük és szaglásuk elvesztése helyett) megvakulnak, majd 3-4 napon belül meghalnak.
A betegség olyan gyorsan terjed, hogy pillanatokon belül háborús helyzet alakul ki az országban, tulajdonképpen az ország teljes infrastruktúrája összeroppan, az irányítás hamar kicsúszik a hatalom kezéből, a szakadár katonai csoportok pedig elkezdik a saját képükre formálni Oroszországot.
Ilyen körülmények között próbál meg kitörni Moszkvából és eljutni a címben megjelölt, általuk biztonságosnak vélt Vongozero nevű tóhoz egy csapat moszkvai civil: egy Szergej nevű férfi és annak volt felesége, gyermeke és új barátnője (nagyjából, mint a Feat The Walking Dead első évadában) illetve annak autista fia. Szergej szomszédja, a tehetős Lyonya, annak lázadó lánya illetve Lyonya korábban sztriptíztáncosként dolgozó és nagyon terhes barátnője. Velük utazik még alkoholista apja is, illetve az út során több szereplő is jön-megy a csapattal.
A sorozat már önmagában attól is különleges, hogy nagyon sajátos közegben, tulajdonképpen a vidéki Oroszország szemén keresztül mutatja be az “apokalipszist”, nem is beszélve magáról a hófödte és elég kietlen tájról és az emiatt sem egyszerűen megtehető 1000 kilométeres távról.
A Vongozero mégsem ettől, hanem a karakterektől és a karakterek közötti dinamikától működik. A Vongozero ugyanis nem az a sorozat, amelyben nyílpuskás hősök meg westernt idéző pisztolyforgatók vannak, hanem a csapat tagjai földhözragadtak, emberiek, ezáltal pedig sokkal jobban tudunk azonosulni velük. Nem is említve azt a tényt, hogy tulajdonképpen egy láthatatlan ellenség elől menekülnek, ha nem számítjuk az útjuk során felbukkanó általában nem túl barátságos idegeneket.
Persze ebben a sorozatban is igaz, hogy ember embernek farkasa és még az apokalipszis idején is az emberi gonoszság és az embertelenség jelenti a legnagyobb veszélyt a főhősökre.
A Vongozeroban tényleg kiemelkedő, hogy mennyire súlyos hangulata van, az alkotók nem fogják vissza magukat, ha vizuális sokkolásról van szó, de érzelmileg is egészen megviseli az embert. A sorozat egyik nagy bravúrja, hogy nagyon finoman adagolja az információt az apokalipszisről, néha egy-egy epizódszereplő szemén keresztül, de érdemes kiemelni az operatőri munkát is, amely nagy mértékben hozzájárul az orosz sorozat egyedi stílusához.
A sorozat fináléja bedob egy hatalmas csavart is, már csak emiatt is nagyon kíváncsian várjuk, hogy érkezik-e a folytatás.