Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

SWAMP THING sorozatkritika

Avagy a lélektelen, logikátlan Mocsárlény.

Már az első rész debütálását követően rossz hírt kaptak a rajongók. Bár az első hírek kreatív nézeteltéréseket jelöltek meg a sorozat készítői és a Warner közt, végül az adóvisszatérítés körüli herce-hurcát fogadta el a közvélemény, mint hivatalos indokot. A 80 milliós büdzsé éppen felét, 40 milliót reméltek adóvisszatérítésből, de csak 14 milliót kaptak.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de egyrészt adja magát a kérdés, mi a fene került ezen a 10 epizódon 80 millióba, másrészt meg, így a komplett évadot látva azon sem lennénk meglepődve, ha a valódi ok a sorozat – a Doom Patrolhoz vagy a Titanshoz képest – silány minősége miatt csukta volna be az ajtót a Warner.

Mert a hangzatos James Wan, Gary Dauberman, Mark Verheiden és Len Wiseman nyilatkozatok arról, hogy mekkora szerelem ez a projekt utólag végképp megmosolyogtató. A Swamp Thing sorozat legnagyobb baja éppen a szív hiánya volt, még ha horrorsorozattól kicsit megmosolyogtató is egy ilyen elvárás.

Az eredttörténeten némileg változtató Swamp Thing sorozat onnan indul, hogy Dr. Abby Arcane (a Gothamben is feltűnt Crystal Reed) járványügyis több év távollét után hazatér Maraisba egy mocsári eredetű vírus miatt. Itt ismerkedik meg egy Alec Holland nevű kutatóval, aki a város dzsokijuingjának számító Avery Sunderland megbízásából végez kutatásokat a mocsárban, egészen addig amíg a mocsárban meg nem támadják, ő pedig több lövést szerezve a vízbe esik, ahol az általa is kutatott mutagének szorgoskodnak.

Ennek (is) köszönhetően születik meg a Mocsárlény, a történetünk főhőse, akit első felbukkanását követően már igencsak ritkán látunk és nem csak azért, mert szinte másodlagos-harmadlagos szereplője a történetnek, hanem azért is, mert konkrétan olyan sötét a legtöbb jelenet, hogy meg kell állítanunk a felvételt és előkapni a nagyítót, hogy lássunk valamit. Ami azért is érthetetlen, mert megsüvegelendő módon – minimális CGI mellett – kézzel készített maszkokkal dolgoztak, vagyis igyekeztek adózni a régi idők horrorjai előtt, ergo ok sem volt rá, hogy sötét jelenetekkel spórolják a digitális munkát.

Ha már régi idők, az egész Swamp Thing a nyolcvanas-kilencvenes évek hangulatát sugározza, a vágások, a zenék mind olyanok, mintha egy random szörnylényes korai X-akták epizódba csöppentünk volna és az egészről süt valahogy az olcsóság – ezért is megdöbbentő a ráfordított 80 misi.

Emellett az olyan ordító logikai hibákról sem feledkezzünk meg, mint amikor Avery leszúrja Luciliát a kórháznál parkoló rendőrautóban, a következő jelenetben pedig azt látjuk, hogy Avery elsüllyeszti a mocsárban a rendőrautót, majd beszáll a saját autójába? Hogy került oda a saját autója? Vagy ha azzal vitte oda Luciliát, akkor hogy került oda a rendőrautó? És miért pont a mocsárba akarja elsüllyeszteni, amikor neki kellene a legjobban tudnia, hogy azzal a mocsárral nem baszakszunk, nemhogy egy félholtat dobjunk bele?

Bár a Mocsárlény karakterének szempontjából kimondottan lassan építkezett a sorozat, az összes többi karakter túlzsúfolttá tette az összképet. Annyi mindenkinek akartak nagy hirtelen eredettörténetet és ezzel motivációt adni, hogy tulajdonképpen az összes ilyen főszál összecsapott és érdektelen lett. Jason Woodrue (Kevin Durand) és felesége, Avery Sunderland (Will Patton) és felesége (Virginia Madsen) és halott lányuk és Avery szeretője (Jennifer Beals), aki nem mellesleg a sheriff, na meg az eltitkolt fiú (Henderson Wade), aki meg Abbybe szerelmes, aki viszont egy zöld növénycsomóba. Vagy magába Alec Hollandbe, de tekintve, hogy konkrétan idejük sem volt megismerni egymást… na hagyjuk is.

Ezen túlmenően is voltak problémák bőven, de a legnagyobb probléma az volt, hogy az egész sorozat olyan volt, mint egy szappanoperás elemekkel tarkított ABC-sorozat. Ki kinek a fia, ki kivel nem beszél, ki kit csal meg kivel, ármány és szenvedély megspékelve egy kis A szépség és a szörnyeteggel.

Amikor meg végre jött valami izgalom, akkor jött a koromsötét is, még az egyébként világosban felbukkanó Kék Ördög felbukkanásakor is az első mozzanat az volt, hogy lekapcsolták a villanyt. S, ha már Kék Ördög, akkor az ő karaktere is jó példa arra mennyire rosszul bánt a szereplőivel a széria. Még az izgalmasabb karakterek teljesen a háttérbe szorultak, addig az unalmas, színészi szempontból is gyengébb vonalat képviselő karakterek lubickoltak a játékidőben.

A rengeteg negatívum ellenére persze nem lehet rásütni a bűnrossz jelzőt a Swamp Thingre, mert voltak azért jó pillanatai is (elsősorban a kiváló maszkosoknak köszönhetően, de Ian Ziering karaktere is jó pillanatokat tett hozzá az összképhez) de ettől sokkal méltóbb reaktiválást érdemelt volna a karakter.

A Mocsárlény karaktere 1971 júliusában a Titkok háza képregényfolyam 92. számában debütált, története akkor még a viktoriánus korban játszódott – az ember-növény kreatúra történetét Len Wein írta és Bernie Wrightson illusztrálta. Egy évre rá úgy döntöttek, hogy a népszerűvé lett karakter sztoriját a jelenbe helyezik. A karakter a kezdeti hírnevét gyorsan elveszítette, a Swamp Thing történetek unalmasak és sablonosak lettek, ezért a DC szerződtette Alan Moore-t, akinek sikerült új életet lehelnie a történetbe. Moore Stephen R. Bissette, Rick Veitch és John Totleben rajzolókkal teljesen újjáteremtette a karaktert. Kísérletező történetei környezetvédelmi és társadalmi problémákat is érintettek a horror és a fantasy mellett, és kutatásainak köszönhetően hűen ábrázolta Louisiana, a sorozat színhelyéül szolgáló állam kultúráját.
A Swamp Thing sorozat a DC Universe nevű streamigszolgáltatásban nézhető, magyar premierről egyelőre nincs hír.
Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
Swamp Thing (2019)
50%
Elsüllyedt

A DC Universe minden sorozat sem lehet tökéletes, kár, hogy éppen a Swamp Thing lett az, ami lefelé lóg ki a sorból. Ezzel együtt reménykedünk benne, hogy a kasza ellenére a karakter még feltűnik a képernyőn, ha mást nem a Doom Patrolban, vagy a Titansban.

  • Szerintem
Ez is érdekelhet:
<