Filmek, sorozatok, kultúra

A tyúk vagy a tojás? – TENET filmkritika

Christopher Nolan Tenetjével térhettünk vissza a mozikba – és bizony visszatért a moziélmény is.

A Tenet pontosan az a film, aminek az előzetesei ígérték. Christopher Nolan nem árult zsákbamacskát, ahogy a film színészei sem, akik többször is elmondták, hogy nem teljesen tudták összerakni a képet az alapján, hogy a forgatókönyvnek csak egy részét olvashatták.

A Tenetre legalább két napot kell aludni, hogy szépen lassan összerakjuk a képet. Na nem azért, mert nehezen lenne értelmezni a cselekményt, hanem azért, mert nagyjából ennyi ideig tart még a helyére tesszük az apró jeleket,utalásokat, filmnyelvi motívumokat – márpedig hemzseg ezektől a film.

Tenet kritika

A Tenet története szerint névtelen hősünk (John David Washington) egy a világ sorsát eldöntő összeesküvés közepén találja magát, amelynek egy orosz oligarcha és annak titokzatos szerkezete áll a középpontjában. Az úgynevezett Tenettel gyakorlatilag visszafelé lehet lépkedni a múlt irányába és eléggé úgy tűnik, hogy a jövő hadat üzent a múltnak. Márpedig, ha múlt nincs, akkor a jövőnk (mármint úgy általában az emberiségé) is bizonytalanná válik.

Nolan ezúttal is bravúrosan használja a szimbólumokat. A piros és kék színek, a hol visszafelé, hol előrefelé játszódó zene, na meg úgy nagyjából minden feleslegesnek tűnő, de valójában igencsak jelentőségteljes mellékszál, minthogy a világ megmentését felülírhatja-e egy nő és a gyermeke megmentése?

Tenet Branagh Debicki

Nolan mozija ezúttal is egy audiovizuális gyönyör. Már a legelső, operás jelenetben felsejlik előttünk a Csillagok között vagy a Dunkirk, hiszen a hangos zenét pár másodpercnyi feszült csend, majd fegyverropogás váltja – és az embernek végigfut a hideg a karján: Ha eddig nem lett volna egyértelmű, tényleg egy Nolan-filmen ülünk a moziban.

Mint mindig, Nolan ezúttal is feláldozza a karaktereit a történet oltárán. Szinte semmit nem tudunk meg róluk (még az egyébként az elmúlt évek egyik legjobb mozis gonoszának számító Kenneth Branagh motivációi is eléggé izék, na), de nem is nagyon kell, hiszen ők csak eszközök, akik előre vagy éppen visszafelé a cselekményt. Hogy ez a cselekmény mennyire logikus, mennyire van tele paradoxonokkal vagy logikai bukfencekkel, mennyire marad hű a saját szabályrendszeréhez, ahhoz a moziban való megtekintés kevés, nagyjából majd pár hónap múlva a laptop előtt ülve kikockázva lehet ezt megmondani, mindenesetre minden látszólagos bonyolultsága ellenére teljesen tiszta, hogy honnan hová tart a történet.

Tenet Pattinson Washington

A Nolanre jellemző látványos akció- és tömegjelenetekben sincs hiány, több esetben lélegzetvisszafojtva vagy a szék karfájába kapaszkodva nézte a közönség a jeleneteket annak tétjétől függetlenül. Nolan filmje még annak ellenére is igazi adrenalinfröccs, hogy sokszor nem tűnik úgy, hogy száguldanának az események.

Összességében ugyanazt tudjuk elmondani, mint minden Nolan-film esetében. A Tenet látványos, akció- és mindfuckdús, elgondolkodtató és nem egyszerűen egy kötelező moziélmény, hanem a mozizás ünnepe.

<