Hír és közéleti magazin

Ethan Hawke és Kyle MacLachlan lesz a főszereplője a Tesla és Edison harcát bemutató filmnek

A valaha volt talán legnagyobb tudományos harcról készített filmet az IFC Filmsnek Michael Almereyda rendező.

Az augusztusban érkező moziban Ethan Hawke alakítja majd Nikola Teslát, Kyle MacLachlan pedig Thomas Edisont, akik a valaha volt, de legalábbis a 19. század legnagyobb tudományos konfliktusát hozták össze.

Edison az egyenáram mellé tette le a voksát. A mérnök, Nikola Tesla feltalálta közben a váltóáramot (vagy szakkifejezéssel a váltakozó áramot), és piacra vitte volna, akkor, amikor Edison cége javában értékesítette saját találmányát.

A kérdés az volt: a DC (egyenáram, Edison Electric Light Company oldal) vagy az AC (váltakozó áram, Westinghouse Electric Company oldal) szolgáljon a világ elektromos ellátásának alapjául?

Az 1880-as években Edison olyan sikeresen kampányolt az egyenáram mellett, hogy egészen az 1960-as évekig nem sikerült teljesen felváltania a váltóáramnak az egyenáramot. Mi kellett ahhoz, hogy az emberek ennyi ideig rettegjenek a váltóáramtól? Edison semmilyen eszköztől nem riadt vissza: elektrosokkal megölte a Topsy nevű elefántot, az egészet filmre vette, aztán ezzel kampányolt Tesla találmánya ellen.

Edisonnak nagyjából 2300 szabadalma volt, a legtöbb összevásárolt. Szabadalombirodalmának koronája azonban kétségkívül a villanykörte. Először ellopta az eredeti feltalálótól, Heinrich Göbeltől, aki eredetileg el akarta adni neki az ötletet. Edison nemet mondott, arra hivatkozva, hogy nincs semmi a találmányban.

Edisonról azt is érdemes tudni, hogy hitt a szellemvilágban és a halhatatlanságban, ezek létezését pedig szintén elektromossággal próbálta meg bebizonyítani.

Eközben Nikola Tesla – aki egy ideig Edisonnak is dolgozott – a valaha élt egyik legzseniálisabb feltalálóvá vált, akinek a nevéhez több száz szabadalom fűződik, jóllehet ötleteinek java részét mások védették le. Tesla évekig kutatta a szénszálas izzót, az elektromos rezonanciákat, a világítás módjait, bemutatóin a váltóáramhoz fűződő félelmeket a saját testén átvezetett árammal próbálta oszlatni. 1891-ben találta fel a nevét viselő tekercset, amelyet a rádiókban és tévékben ma is használnak. Csak Amerikában 121 szabadalmat jelentett be, ma lényegében minden ipari és háztartási eszköz az ő háromfázisú elektromos rendszerével és indukciós motorjával készül. 1895-ben ő tervezte meg a világ első váltóáramú vízi erőművét a Niagara vízesésnél, amely Buffalo városát látta el árammal.

1898-ban rádióval irányított csónakot mutatott be, és feltalálta a rádiót is (ám ezért 1909-ben az olasz Marconi kapott Nobel-díjat). Egy évvel később – felismerve, hogy a Föld vezetőként használható, s egyes frekvenciákon reagál az elektromos rezgésekre – 40 kilométer távolságról, vezeték nélkül működtetett 200 villanyizzót, s 40 méteres villámokat keltett az ionoszféra energiájával. Ő találta fel a távirányítót, a tachométert, a földenergia fűtésre történő felhasználását, kutatásain alapul a rádióerősítő, a neonlámpa, a mikrohullám.

Tesla alakja köré legendák szövődtek: állítólag földön kívüliek jeleit fogta, kidolgozta az időutazást és feltalálta az “üzemanyag nélküli” motort, amely bárhol fellelhető anyagokat használ fel. Bár nyilatkozatai szerint az utóbbi kérdést megoldotta, találmányát sohasem mutatta be, az összeesküvés-elméletek hívei szerint azért, mert tartott az olajcégek bosszújától.

Bár számos kitüntetést kapott, és 1931-ben, 75. születésnapja alkalmából a Time magazin címlapján szerepelt arcképe, élete nagy csalódása maradt, hogy a Nobel-díjat nem kapta meg. 1912-ben félhivatalosan felmerült, hogy Edisonnal megosztva veheti át a kitüntetést, de Tesla felháborodva utasította vissza, hogy vetélytársával akár csak ilyen összefüggésben is együtt említsék. A díjat végül a mindkettejüknél kevesebb érdemet szerzett svéd Gustaf Dalén vehette át.

Tesla mindig is hajlamos volt a neurózisra és a sértődésre, ráadásul tisztaságmániás volt, irtózott a kerek tárgyaktól, és csak olyan szobában volt hajlandó megszállni, melynek száma osztható volt hárommal. Élete végén galambokat etetett a New York-i parkokban, rájuk pazarolva érzelmeit, amelyet embertársainak képtelen volt átadni.

A magányos és elszegényedett Tesla nyolcvanhat éves korában, 1943. január 7-én New Yorkban halt meg.