Filmsor - Filmek, sorozatok, kultúra

THE 100 – Vörös heringektől hemzsegett A VISSZATÉRŐK 6. évadának fináléja

Kifejezetten pocsékra sikerült az idei évadzárás.

A THE 100 (avagy itthon A visszatérők) 6. évada összességében sem nagyon vitte előre a történetet, de a finálé csak rontott az összképen.

A 6. évad első része után már sejthettük, hogy ismét egy viszonylag repetitív szezon elé nézünk, de azért volt némi bizodalmunk abban, hogy így a sorozat vége felé merész húzásokkal kápráztatnak majd el minket, főleg, hogy már így is jelentősen eltértek a Kass Morgan regényében letett alapoktól.

Én személy szerint a 3. és a 4. évad közben is elkaszáltam a sorozatot, hogy aztán később valamiért mindig visszatérjek hozzá és nagy darálásba kezdjek. Az 5. évadot követően úgy éreztem, hogy nem volt rossz döntés visszatérni; kimondottan tetszett, hogy behozták Diyozáékat (Ivana Milicevicet már a Bansheeben is imádtam), de alapvetően az, hogy kissé csavartak egyet a történteken és az eddigi betolakodók lettek az őslakosok, akiknek a területét, földjét az égből jövők elakarják foglalni.

Az idei szezonban- ismét – az volt az érzésem, hogy hiába voltak korábban tökös húzásai a sorozatnak – tömeggyilkosság, gyerekgyilkosság, kannibalizmus – az utóbbi időben, mintha ugyanúgy nem lenne súlya egy-egy halálesetnek, mint ahogy a The Walking Deadben biodíszletté váltak a zombik.  Szóval súlytalan az egész.

A sorozat másik nagy hibája, hogy rettentően felületesen oldják fel a konfliktusokat, ez a visszatérő hiba pedig az idei évadban még inkább kicsúcsosodott. Mondjuk legyünk igazságosak nem egy The CW sorozatnak kell felróni ezeket a hibákat, hiszen a csatornánál szinte előírás, hogy csak olyan sorozatokat készíthetnek, ahol szép emberek két mondattal oldanak meg többéves ellentéteket.

Jellemzően eddig is sok probléma volt a karakterekkel és az őt játszó színészekkel, azon túl is, hogy a poszt-apokalipszis közepén is a legfontosabb a smink, kb. könyvet lehetne írni Abbie (Paige Turco), Octavia (Marie Avgeropoulos) egyarcúságáról, de az előző évadban feltűnt Madi (Lola Flanery) és Jordan (Shannon Kook) játékától a falra lehet mászni.

Paige Turco ezzel együtt is sokkal szebb búcsút érdemelt volna. Nem is értem, hogy egy karakter, aki – állandó szereplőként – lehúz hat évadot egy sorozatban, az hogy a fenébe kaphat egy ennyire érzelemmentes, katarzisok nélküli kiírást – de ugyanezt elmondhatjuk a Marcust Kane-t alakító Henry Ian Cusick-ról is.

Voltak jó pillanatai is az évadnak. Murphy még mindig szórakoztató karakter, ahogy az őt alakító Richard Harmon is láthatóan élvezi a szerepet, de az idei évadban végre Eliza Taylor (Clarke) is kapott egy-két epizódot, amelyben megmutathatta, hogy több egy egydimenziós színésznél. (Ugyanez kijárna már a Bellamyt alakító Bob Morleynak is, akinek karakterét kezdik teljesen elnyomni a sorozat alkotói, ami nem véletlen, hiszen állítólag nagyon nagy a feszültség a Bellamyt játszó színész és a sorozatot alkotó Jason Rothenberg között.)

Nem szoktunk ilyenekkel foglalkozni, de júniusban egyébként bejelentették, hogy Bob Morley és Eliza Taylor összeházasodtak, elég érdekes körülmények között, hiszen Arryn Zech színésznő éppen akkoriban teregette ki Bob Morleyról egy podcastben, hogy hogyan csalta őt Eliza Taylorral (miként Eliza is csalta Bobbal akkori barátját) – ami komoly feszültséget okozott a stábban is.

A 6. évadban Clarkék ismét betolakodók voltak és bár megpróbálták másképp kezelni a helyzetet, mint korábban, az évad összességében semmiben nem különbözött a korábbiaktól. Talán pont a mostani szezon lett volna alkalmas arra, hogy maguk mögött hagyják a jóslatos, eleve elrendeltetett, sötétvérűs hülyeséget és elmenjenek a csak a túlélés irányába, de pont amikor azt hittük volna, hogy meg merik lépni, beledobtak az arcunkba egy újabb vörös heringet.

Pedig volt rá esély. Kifejezetten tetszett, ahogy a vallásról, az istenekről, vagy ha úgy tetszik a Legfőbbekről lerántották a leplet; sőt még éppen Octavia szájába adtak az utolsó epizódban egy remek mondatot a hitről, meg az életcélokról, hogy aztán a végén szintén ő legyen az, akinek – a fent említett hering – a karakterét elviszik az eleve elrendeltség irányába.

Volt már itt minden a hat évad alatt: több atomkatasztrófa, világhatalomra törő mesterséges intelligencia a Földön, majd 125 év hibernálva űrhajózás, hogy aztán ismét csak találjanak egy élhető bolygót, amin – mily meglepő – van is civilizált élet. Most lehetett volna megnyomni a reset gombot, hiszen rengeteg lehetőséget kínált a sorozat számára egy új bolygó felfedezésének lehetősége, ehelyett elölről kezdték ugyanazt; szinte egy zárt közösségre korlátozódott az évad, a végére beleerőltetve az egész sorozat legfeleslegesebb mitológiai elemét.

A The CW egyébként éppen a napokban jelentette be, hogy a jövőre érkező 16 részes 7. évaddal véget ér a sorozat.

Ne maradj le a friss hírekről, ide kattintva kövess minket a Facebookon vagy csatlakozz a Filmsor Light csoporthoz, ahol te is elmondhatod a véleményed!
A visszatérők 6. évad (2019)
50%
Súlytalan

Annyi, de annyi lehetőség lehetett volna ebben a kvázi rebootban és minden jó pillanata ellenére a lehető legrosszabb irányba vitték el a sorozatot.

  • Szerintem
Ez is érdekelhet:
<