Hír és közéleti magazin

‘Wayward Pines’ – premier előtti kritika

A FOX idei sorozatai közül kétségkívül kiemelkedik a Blake Crouch regénysorozata alapján készített Wayward Pines című misztikus dráma, amelyet a mostanság sokszor mellényúló, egykoron kiváló filmeket készítő M. Night Shyamalan álmodott tévére.

Wayward-Pines

A történet középpontjában egy Ethan Burke (Matt Dillon) nevű titkosszolgálati-ügynök áll, aki az idillinek tűnő idaho-i kisvárosba Wayward Pines-ba utazik társával, azonban útközben baleset éri őket, a másik ügynök meghal, ő pedig kisebb-nagyobb eszméletvesztéssel ébred a helyi kórház zöld falai között. Bár a kórház egyszemélyes személyzete (Melissa Leo) nagyon kedves vele, a nyugtalanító érzése nem véletlen, hiszen sem a személyes tárgyai nincsenek meg, ráadásul még telefonálni sem tud, amikor meg mégis, valamilyen rejtélyes módon a feleségééig (Shannyn Sossamon) nem jut el az adás. Persze, ha az odavezető úton látta volna a fenti táblát, akkor tudhatta volna előre, hogy a kisváros lakói Twin Peaks-hez hasonlóan nem éppen ‘százasok’.

Hősünk egyébként küldetéssel érkezik a városba, ugyanis egy hónapja eltűnt két másik titkosügynök is, ő pedig az ő felkutatásukra érkezett – amihez rövid felépülése után hozzá is lát és amelyben még a város seriffje (Terrence Howard) is megpróbálja őt hátráltatni, az egész városban mindössze egyetlen nő (Juliette Lewis) van látszólag a segítségére. Ennek ellenére hamar megtalálja mindkét elveszett titkosügynököt, de az amúgyis rejtélyes sztori ennek köszönhetően csak még jobban összekutyulódik.

wayward_crash

Wayward Pines, mint kisváros egyébként olyan, mintha maga is egy stúdió díszlete lenne. A nézőnek óhatatlanul is a Truman-show jut róla eszébe, hiszen nem csak a város, de a városlakók is természetellenesek, hogy a várost körülvevő, ‘Odakint csak a halál vár’ felirattal ellátott elektromos kerítést ne is említsük. A lényeg, hogy nagyon úgy tűnik, hogy Ethan Burke itt ragadt és nem is nagyon jut ki innen élve, vagy ha mégis, akkor már egy egészen más ember lesz.

A külvilág egyébként nem igazán keresi őt, hiszen a legérdekesebb, hogy miután megtalálják Burke-ék kocsiját, semmi nyoma (DNS satöbbi) annak, hogy Ethan Burke valaha is az autó utasa lett volna, valamivel később azonban utalást kapunk, hogy a titkosszolgálat egyes vezetői tudhatják, hogy mi is történt az ügynökükkel és Burke valami órási összeesküvés részese, de sokkal inkább kísérleti alanya lett.

Waywardpines

A könyvet ismerőknek – gondolom én – sok újdonságot nem tartogat a tévésorozat pilotja, de a ‘nem könyvesek’ (én) kiélvezhetik azt amihez M. Night Shyamalan leginkább ért, vagyis, hogy szépen lassan vezet be minket a rejtélybe (A Falu, Hatodik érzék, A sebezhetetlen), ráadásul kiváló, ízig-vérig misztikus hangulatot teremtve – olyan húzásokkal, mint hogy a szereplőknek (és a nézőknek) fogalma sincs róla, hogy most akkor milyen évet is írunk, vagy hogy mi hallucináció és mi valóság abból, amit látunk. A színészek első osztályúak, Matt Dillon, Melissa Leo vagy éppen Terrence Howard minden pillanata remek volt, még maga a helyszínválasztás is remek, igaz már fentebb is említettük, hogy úgy természetes, hogy közben lesüt róla, hogy mű.

Régen voltam így vele, de már csak (az egyébként szintén megosztó) hozott anyag miatt is megadom Shyamalannak a bizalmat, ez a nyitány simán érdemel 10/8-at, de ‘csak’ azért ennyit, hogy a tizedik részre legyen még hova felfejlődni.

A sorozat egyébként május 14-én világpremierrel debütál Magyarországon is, de ha tehetitek ne szinkronnal nézzétek, mert a színészek játékához rengeteget hozzátesz az eredeti hangjuk.

https://www.youtube.com/watch?v=2DxySpq6jFY